1
Közös elhatározásból lett a lakásba beköttetve a netszolgáltatás. Mindketten szerették volna. Bea és Béla ritkán értettek egyet. Ebben azonban kivételesen igen.
Bea intenzíven nyomkodott mindent, és nagyon hamar ráérzett az ízére az egésznek. Felfedezte, hogy az ő kis könyvtára csak egy hatalmas kutyafüle ehhez az egészhez képest. Gyermeki örömmel szivacsként szívott magába mindent, amit látott és olvasott. Már az első héten megállapította magában, – nem volt kivel megbeszélnie, – hát magában beszélt. Hang nélkül természetesen. Szerinte olyan ez az egész, mintha csecsemőként beraknák a Széchenyi Könyvtárba, soha ki sem tehetné a lábát az épületből, egész álló nap csak olvasnia lett volna szabad, majd egyszer csak meghal. Persze jó sokára! Mindezek ellenére temérdek könyv maradt volna olvasatlanul utána. Így gondolta el a rendszert.
Az első napokban egy éjszakát töltött el Argentína térképe felett. Pontosabban Buenos Aires felett. Nem volt utca, amin ne vitte volna végig a kis kereső nyilacskát. Nézte a háztetőket és a fákat. Az épületek között sétálgatott gondolatban. Szeme tágra meredt, csak a monitorra koncentrált és csodálattal nézte a települést.
– Istenem! Milyen hatalmas város! – gondolta. Három millió embernek ad otthont. De külvárosaival együtt tizenhárom millióan is vannak. Még Magyarország lakosainál is többen. Beleborzongott az adatokba. A hideg lába ébresztette fel, hogy csak virtuálisan van jelen és hajnali fél kettő már. Óvatosan kikapcsolta a gépet, és szinte hangtalanul osont be a hálószobába. Nyugodtan vette tudomásul Béla hangos horkolását. Már nem igazán zavarta mindig, ha fáradt, vagy dühös volt valamiért, talán csak akkor. Most egyik sem. Inkább izgatott. Nehezen is aludt el. Hiába nyomta ki a képernyőn a térképet, gondolatban még az utcákat rótta.
Régi vágya félig teljesült ezen az éjszakán. Járt ott. OTT és bár csak egyedül, de járt. Ahová mindig is szeretett volna utazni egyszer. Talán soha nem is említette meg ezt Bélának a közel harminc esztendő alatt, ha valahová elvágyik, akkor az Argentína. Miért is tette volna? Mondani talán azért sem mondta, mert sokkal jelentéktelenebb dolgokért is lehurrogta. Nem akarta, hogy bármilyen negatív élmény is fűződjön ehhez. Féltette álmát. Tiszának szerette volna hagyni vágyát. Nem akarta bemocskolni. Bármit, de ezt ne! Szinte érezte a Jó Szelek úrnőjének az illatát azon az éjjelen, majd lassan édes álomba szenderült.
2
Homlokáról félresimítva haját, fáradtan dőlt hátra a gép előtt Éva. Enyhén megnyomva rajtafelejtette kezét behunyt szemén. Elsötétült ezáltal jobban minden és a parányi fények cikázva jelentek meg előtte. Percekig maradt így. Pihent kicsit. Majd bepötyögte a jelszavát.
R a b sz o l g a 56
Ezt a jelszót magától gondolta ki. Senki nem tudta rajta kívül. Akart valamit az életében, amit senki nem tud. Ha csak egy jelszó is, de legyen valami! Míg betöltött az oldal, elkalandozott gondolatban. Ma milyen bűnt kövessen el? Jön az majd! – nyugtatta magát. Bevillan, ha alkalom adódik. Nem fog meghátrálni semmiképp, ezt elhatározta rég. Végigcsinált mindent eddig is, bármibe fogott az élete során. Ha nem próbálja meg, akkor eleve halálra van ítélve minden.
"Ami nem öl meg, az megerősít."
Ezt olvasta valahol a neten és magára értelmezte a mondatot. Kétféleképpen is lehet? Így és úgy is? Természetesen. Neki csípőből ment. Amikor csak tehette olvasott, írni nem igazán szeretett. Ahhoz hangulat kellett volna. Olyanja meg sokszor nem volt. Gondolatai voltak, ám azokat kimondani sem volt szabad. Többször eltervezte, hogy felhagy ezzel a szenvedélyével. De nem ment. Hetente hétszer leült a gép elé és tette, amit ösztöne diktált. Már fejből tudta a honlap címét is. Bárki, ha álmából is felébreszti, ő mondja, mint annak idején a szorzótáblát. Hiszen ez töltötte ki majd egész életét. Minden este főzött.
Holott Éva valójában táncolni vágyott. Már olyan rég táncolt. Annyira rég volt, napját sem tudta felidézni. Tangózni szeretett legjobban. Benne volt az összes tüzes vágy a mozgás iránt, és helyette itt ette meg a penész a konyhában és ezen az oldalon, hogy megfeleljen másnak. Fele része helyett egy fakanállal élte életét. Már semmi belső indíttatást nem érzett a napi robot után ehhez. Mondogatta is olykor, már nem érezi kihívásnak esténként, hogy mit tud kihozni egy krumpliból és egy hagymából.
Kifejezetten nem utálta a főzést, csak tele volt mindennel, ami a konyhával kapcsolatos. Szerette volna például, ha egy edényvásárlást nem kever össze az ura, a személyes igényeivel. Mintha csak ő egyedül evett volna abból , csak ő látta volna annak hasznát!
– Hogyan tévesztheti össze a tangámmal? – kérdezte magától.
Mennyi mindenre vágyott! Napestig sorolhatnám. S egy sem volt teljesíthetetlen. De mosogatni sem kellett egyiket sem! Mind-mind megfoghatatlan volt. Kézzel érinthetetlenek. Puszta vágyak, mint a tangó is…
Szoros kapcsolata volt már az oldallal. Ám nem olyan tüzes, mint a tánc heve. Valamit elronthatott az imént. Error. Jelezte felé a rendszer. Nem adta fel. Éva nem szokta feladni. Legfeljebb beledöglik majd egyszer.
Újból kezdte hát a pötyögést a billentyűzetén.
hátétépékettőspontdőltperekháereefpontháudőltperegyikszdőltperdéháromszázhatvannégy
3
Barbara nem sokat törte a kobakját nick nevén. Cunci Mókus lesz és kész. No, meg 10 évvel fiatalabb, 11 kilóval könnyebb, s minimum 12 centivel magasabb. Tökéletes.
Eleinte a kutya sem vette észre az oldalon, melyre bejelentkezett. Keresett hát a leírtak mellé egy fotót a neten. Persze, hogy nem a sajátját. Mit szólt volna hozzá Karesz, ha rá lel egyszer véletlenül? Ja. Karesz a férje volt. Már lassan 27 éve. Unalmas fura alak. Az a tipikus szóra sem érdemes. Van, hogy legyen.
Ott tartottam, hogy a mi Barbaránk, akartam mondani Cunci Mókusunk, minden adattal és fotóval elindult egy portálon hódítani. A szó legszorosabb értelmében kikezdett a férfiakkal. Naplót is vezetett. Olyan szöveggel, amit nyugodtan jelölhetett volna egy 28-as karikával! Persze, hogy kaptak az alkalmon a hímek. Megrohamozták. Minden alkalommal több levél várta, mint amennyit egy átlag falusi postás kihord. Ment a bolt. Nagyokat kacarászva isteni estéket töltött el a gép előtt. Lány korában sem érezte ennyire kellemesnek az udvarlást, mint most. Ha súlyra mérnénk, több kilónyi bókot zsebelt be napjában. Vegyesek voltak a jelentkezők. Súlycsoportra, korra és értelmi szintre is. Mind. Kivételt képezett Ádám.
Ádám minden este ráköszönt egy kézcsók hölgyemmel. Engedélyt kért a beszélgetéshez. Ha nem ért rá Mókuska, várt rá órákat. Elbúcsúzott, ha mennie kellett. Mesélt a vágyairól. Magáról alig. Nem rontott ajtóstól, olyan férfiasan udvarolt. Három hónap ismeretség után Mókuska kezdeményezte a találkozást. Ádám hevesen tiltakozott, majd többszöri beszélgetés után beleegyezett. A megbeszélt jel találkozáskor egy tábla Milka csoki a jobb kézben tartva.
Megkezdődött a visszaszámlálás. Hamarosan a betűk mögé bújt emberek szemtől szemben állva érinthetik egymást.
Szombaton Karesz a haverokkal elment ebéd után sörözni. Barbara azonnal nekiállt készülődni, és negyed háromkor már a taxi a ház előtt várta. Retiküljében a Milka lapulva lilult.
A sétányon rengeteg ember jött-ment. Igazi szombati tömeg. A megbeszélt szobor mellett egy férfit pillantott meg a padon, kezében egy napilapot olvasván, arcát és mellkasát eltakarva, de mellette 20-25 centire látványosan egy Milka csoki hevert. Mókuska odarohant hozzá, és vidám kacérsággal megkérdezte:
– Eszel velem csokit szépfiú?
– Tessék? – kérdezett vissza a férfi.
Mindketten meglepődtek.
Barbara aznap másfél tábla csokit fogyasztott el. Igaz az egészet teljesen egyedül, míg Karesz otthon bement a mosdóba.
4
A társkereső oldalon talált egymásra Ági és Soltész. Hasonló korosztály, más családi háttérrel és helyzettel. Mindketten erős negyvenesek, Ági elvált, két gyermekkel, míg Soltész nős, nála csak egy gyermek van. Nagy romantikával indul hódításuk. Csak ketten tudnak az ismeretségről. Teljes egy hétig.
Ági jelenleg fodrász, de főiskolai végzettséggel is rendelkezik. Ergo, vélhetjük, hogy nem buta. Bár haja színét sokszor változtatta az utóbbi években. Soltész első ránézésre vagány pasinak tűnik, míg meg nem szólal! Ismerkednek. Így hát társalognak kicsit.
S: – Lenne kedved megismerkedni velem?
Á: – Miért irtad ezt válaszoltam.a leveledre. Ismerkedhetünk ha nem loditasz csak akkor.
S: – Nem szoktam lóditani! Enyire bizalmatlan vagy? Szerintem meg általába a nok nem mondanak igazat, de szerintem eszt hagyuk.:lol:
Á: – Igen én bizalmatlan vagyok,Én nem szoktam loditani mindig az igazat irom és pont ez miat nem sikerül,de már megszoktam,A férfiak általába csak jácanak a nökkel.
S: – Én nem szoktam lódítani, ha kérdezel én oszintén fogok válaszolni, de cserébe élvárom toled is.
S: – Van skapyd ?
S: – Én mindig öszinte vagyok
Á: – Igen van skypém
Á: – Mi van veled? Tegnap vártam , hogy válaszolsz,de nem bírtam tovább várni.
S: – Bocsi de ha it a család akor nem tudok irni
S: – Mikor érsz rá?
S: – Van képed? emailba tudnánk képet küldeni.
Á: – Nem küldök képet sajnálom.
S: – Te tudod?
S: – Találkozni se találkoznál velem?
S: – Én szeretnék ismerkedni,de ritkán vagy elérheto. Kértem toled , hogy mongyál valami idopontott, hogy mikor érsz rá.
Á: – Igen tudom majd holnap folytatyuk mert reggel korán kelelk jó éjszakát
Á: – Szerinted van értelme mert te elég messze laksz tölem
S: – Szerinted 100km távolság a mai világba? Szerintem nem. Csakk akarni kell. Szerinted nem így van?
S: – Szia! Holnap várlak , remélem több idod lesz rám,
Á: – Igen igazad van.Nekem távolság
S: – Nekem nem az, neked se legyen, malyd én megyek,ha egyszer sor kerül rá. Ami nem rajtam fog mulni.
…és ment is, kettő hétre rá.
– Mondtam, hogy roppant romantikus mindkét ember. Fantasztikus szókinccsel, majdhogynem tökéletes magyarsággal is. Valamit azonban elfeledtek. A feleségnek van egy hacker jóakarója, aki, ha nem is naponta, de hetente értesíti őt a fejleményekről. Mióta megemlítette a férjnek, hogy mindent tud, nincs szemkontaktus a házaspár között. Már az sincs. Pedig, de kellene beszélgetniük! Volna is miről. Ott az a vacak hűtő, hetente kell leolvasztani. Hiába! Már 17 éves. Vagy az ablak, amit 10 éve csak bukóra lehet kinyitni. Ablakpucoláskor életveszélyes. Vagy a ház előtt a terep. Ha nem is viacolort, csak az ne, ami most van. A zsindely is cserére szorulna. Több mint hat éve halogatják a padlószőnyeg cserét is a szobákban. Elfelejtődött tisztességesen az is. Az érzelmekről meg említést se tegyünk! Egyszer minden rosszat elfelejt az ember is talán. A feleség mély tisztelettel gondol Ágira, – hiszen megmondta a férjnek, – ő a negyedik férfi az életében. Azóta még csodálja is tisztességéért a hölgyet. A feleség meg nem számolja, hogy Ági hol szerepel a sorban. Talán az utolsó lesz! Attól még Ági az, aki. S a férj kalapja is a helyén.
5
Alapból érdeklődő. Szerintem így született. Nem ismeri a kijelentő mondatot sem talán.
– Örökké kérdez. – ezt a férje is megmondhatja. Ezért is választotta a netes világban ezt a nicket. Érdeklődő. De! Majd bevallja, hogy ő Holczhauserné Rémség Izabella. Jó, ostoba névvel élte életét. Tudta ezt maga is. Így örömmel veszi, amikor megszólítják.
– Kedves Érdeklődő!
Vagy…
Oszkár negyvennyolc esztendős, átlagos férfinak tűnik. Naponta elmegy a munkahelyére és fáradtra dolgozza magát. Mondja ezt a nejének, – aki három műszakban állhelyt, kettő kiskorút nevel, s ápolja beteg szüleit is ráadás. A háztájit már meg sem említem. Oszkárnak merevedési gondjai vannak. Nem a feleségével beszéli meg ezt, a neten rendel minden hónapban kétszer pirulát. Titkárnője örömére. Jegyzem meg, Jucika sincs tájékoztatva erről. Ő mindössze örül.
Vagy…
Magányosan élt. Szinte napokig nem szól senkihez. Néha bekapcsolta a rádiót, de a televíziót utálja. Már rég nem érdeklik az adások. Amikor a fia beállított egy géppel meg a szerelővel, csak álmélkodott. Akkoriban legalább többször nyitott rá ajtót, hiszen tanítgatta. Nehezen ment minden neki. Nem is érdekelte igazán. Mennyre, unokára vágyott. Csak azt nem volt szabad mondania, mert épp most szakadt meg a fia kapcsolata. Bizony! Négy év után elhidegültek a fiatalok.
– Áldott emlékű uram, ezt sem élhette meg! – sóhajtott Matild néni, és egy entert nyomott fiatalosan.
Vagy…
Béla huszadik esztendeje nős. Felesége idegzetét felőrölte az öt gyerek. Béla kikapcsolódik a neten éjjelente. Nem. Nem logikai játékot játszik. Nem is kártyázik. Csak pornót néz. Csak nézi. Negyven évesen.
Vagy…
Nézzük most Lilikét! Szolid megjelenésű hatvanas hölgy. Olykor írogat fórumokon, leginkább receptjeit osztja meg a fiatalabbakkal. Segítőszándék vezérli minden oldalon, bárhova is beteszi a lábát. A múlthéten egy ismeretlen elküldte a ..csába, mert lekozmált a sültje. Azóta be sem kapcsolta a gépét Lili néni.
Vagy…
Tibor öntelt ötvenes. Nehezen viseli el, hogy úgy alakult az élete, ahogy, szinte semmire se vitte. Se erkölcsileg, se anyagiakban. Az egész ember egy hatalmas zéró. A neten éli ki elfojtott vágyait. Bárhová jelentkezik is be, ő csak osztja az észt. Háta mögött már becenévvel is illetik, ő a majdénmegmondomnekedmiajó. Neje felnéz rá, hiszen egy szinten mozog a pár.
Vagy…
Gyesen van otthon már negyedik éve Kriszti. Az ebédet a férje éthordóban hozza mindennap a kora délutáni órákban. Idejét nem a gyerekek kötik le, mert Marcikát reggel az apja viszi óvodába, anyósa meg hozza haza. Csak Balázskával van otthon, a kisebbikkel. Minden másnap egy takarítónő jár hozzájuk. Jó állása van a férjének. Közalkalmazott. Kriszti meg blogol. Naponta 6-7 órát.
Vagy…
Kata negyvenéves. Minden oldalon szinglinek titulálja magát. Letagadja mindhárom gyermekét. Azaz, nem írja be őket. Valami hiányzik az életéből. A férje teniszezik. Több mint 15 éve már. Kata nem. Ő csak anya. Meghalni sincs ideje.
Vagy…
Alma huszonéves alig múlt, egyetemista. Az oktatási költségeit a neten keresi meg szex felvételeivel. Szülei kettő éve váltak el, a papája szerelmes lett egy MNS-es partnerébe. Az anyukája meg öngyilkos, féléve. Alma még nem igazi felnőtt, de már kiégett. Hamarosan végez. Ő lesz társadalmunk értelmisége.
Vagy…
Vagy?
Te ki vagy?
Mit keresel itt?
Jogodban áll hallgatni is.
19 hozzászólás
Lenyűgöztél az írásoddal, kedves Ilka. Nagyon bírom a stílusod. Roppant jó témát választottál és remekül megírtad. Valóban, könnyen rabjává válhat az ember az internetnek, itt is tudni kell, hogy hol a határ. Gratulálok!
Üdv. Ida
Köszönöm Ida, ha volt erőd és időd végigolvasnod. Nem vagyok híve a hosszú írásoknak pedig, de ez együtt egész. Az ágyban a könyv az teljesen más. Mint szoktam volt mondani is, megfelelő pózban, kézzsibbadásig.
A téma az orrom előtt hevert. 🙂
Bizony, bizony! Az aranyközépút itt is érvényes, itt a géppel kapcsolatosan.
Hálám jeléül, mert olvastál, elárulok valamit ezekről a közösségi portálokról is. Fenti témához kapcsolódik természetesen.
Ismerősnek jelöl valaki valakit. Mondjuk Z megjelöli K-t. K nem viszonozza, kérdezi levélben, hogy ugyan már honnan ez az ismeretség? Z megírja anyja és apja nevét K-nak, majd kérdezi, nekik a fiúk vagy? Ugye, nekik? Mire K elmélázik kissé, de nem írja meg végül is: – Vazzeg! A szüleim tudom kik, azt kérdeztem téged honnan?
Net nélkül is bolond ez a világ…
Üdv: Ilka
Kedves Ilka!
Én úgy vagyok vele, hogy az internetes kapcsolatok mögött is emberek vannak mind mind a maga egyéniségével, kit mi okból visz oda a lélek az szerint is viselkedik.
Aktuális téma, van aki azt mondja két élete van, a valódi és a virtuális, az a nem mindegy melyiket tartja fontosabbnak ami a kapcsolatait illeti.
Jó téma, tetszett a stílusod ahogy írsz!
szeretettel-panka
Második "áldozatom", kedves Panka, akinek jogában állt volna hallgatni is… 🙂
Köszönöm, hogy ennyi időt rám szántál.
Hasonlóan vélekedem. Sok dolgot elárul magáról az ember egy-egy megnyilvánulásával. Bizonyára írhattam volna tovább is, de nem igazán szoktam hosszú lélegzetűeket. Ha nem is Örkény-esek, de nem sokkal többek időben az írásaim.
Nekem csak egy életem van, 20%-a itt, a többi 80 meg kint.
Szeretettel: Ilka
Az internet a világ kitárulkozása, és egy lehetőség amely naponta incseleg velünk. A példákból, esetekből, melyeket leírtál kitűnik mennyire másként látják, értelmezik használják embertársaink. Ki utolsó szalmaszálként is kapaszkodik ide, ki tanul, ki sír, ki nevet. A skála végtelen. Egy biztos. Nélküle szegényebb lenne a világ. Vagy gazdagabb? Örök kérdés maradhat.
Szeretettel:Selanne
Pontosan Selanne! Szivacsként szívok magam is ezerféle dolgot, s mióta itt ez a Google, már kevesebbet lapozom a szótárakat, újságokat, térképeket. A nagy testvér ezer dologban segít. Híve vagyok a jó irányú fejlődésnek. Hasznosnak vélem, ha elősegíti fejlődésem. Talán írni se kezdtem volna el, ha… Szerintem gazdagodott a világ ezzel, ha normálisan használod.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Ilka
Kedves Ilka!
Bizony, ilyen a világ, s minden mennyire megváltozott. Nem mondom, de bizonyos szempontból az élet vagy két korosztállyal ez előtt, mennyivel közvetlenebb, barátságos volt. Időt áldoztak az emberek arra, hogy időnként összejöjjenek akár kirándulni, semmittevéssel, ill. csupán csevegéssel, vagy egymáshoz, egy uzsonnára, 1 l bort elfogyasztva, barátságos kártya-partikra.
Most mindenki kiset, csak a munka (már akinek!), a rohanás ide meg oda! Nem mondom, hogy rossz, mégis talán emberségesebb. Ki tudja?
Érdekes, hangulatos, ahogyan leírod a netes szokásokat, jól, érthetően, mégis érdekesen. Jó olvasni, még ha ilyen hosszú is, mint most. Mégis élveztem.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Katám, hogy olvastad. 🙂 Bizonyára oka van, annak, hogy nem él az ember 300 évig. Felgyorsult a világ, de képzeld el, a mai világban, ha postakocsi vinné a levelet. Azok a társalgások, miket említesz, még volt szerencsém ifjúként részt venni-megélni. Ezért szerencsésnek érzem magam. Kártyáztunk 10 filléres alapon, vagy a nyertes ingyen ihatta meg a 2.80 -as kávét.
Kíváncsian visszapillantanék kétszáz év múlva, vagy jobb, ha nem tudom…
Szeretettel: Ilka
( Mióta itt vagyok köztetek érdekes szokást vettem fel, régebben, ha megírtam valamit, akkor megírtam és feltettem. Minap azon kaptam magam, hogy megírtam valamit és átolvastam kétszer is már, és még nem tettem közé.)
Köszönöm Katám, hogy olvastad. 🙂 Bizonyára oka van, annak, hogy nem él az ember 300 évig. Felgyorsult a világ, de képzeld el, a mai világban, ha postakocsi vinné a levelet. Azok a társalgások, miket említesz, még volt szerencsém ifjúként részt venni-megélni. Ezért szerencsésnek érzem magam. Kártyáztunk 10 filléres alapon, vagy a nyertes ingyen ihatta meg a 2.80 -as kávét.
Kíváncsian visszapillantanék kétszáz év múlva, vagy jobb, ha nem tudom…
Szeretettel: Ilka
( Mióta itt vagyok köztetek érdekes szokást vettem fel, régebben, ha megírtam valamit, akkor megírtam és feltettem szinte azonnal. Minap azon kaptam magam, hogy megírtam valamit és átolvastam kétszer is már, és még nem tettem közzé.)
Káprázatos írás. Megjártam Veled a humor napsugaras lankáit és az élet kilátástanságának, reménytelenségének szakadékait (is).
Nagyon tetszett.
Gratulálok. a
Ezt nevezik költői túlzásnak számomra. 🙂 Azért jól esnek az elismerő szavak. Köszönöm, hogy ilyen sok időt rám, azaz betűimre szántál.Igyekeztem átfogó képet adni, több kevesebb sikerrel. Ez csak az én meglátásom, akkor így véltem, ha ma kellene ismét írnom, mást is beleszőnék bizonyára.
Komolyan köszönöm:
Ilka, az "utcaseprő lány" 🙂
Szédületesen jól írsz, kedves Ilka. Élvezet nálad járni. Köszönöm az élményt, amit ezzel az írásoddal adtál.
Szeretettel: Klári
Nem is írta mára a horoszkópom, hogy ennyi dicséretben lesz részem. Köszönöm, ha így láttad-érezted Klára.
Köszönettel: Ilka
Vannak itt "elvetemült" alkotók, akiknek semmilyen írás nem elég hosszú, ha az jó. Ezeket a fanatikusokat nem a karakterszám tántorítja el az olvasástól, hanem a tartalmatlanság. Ne csodálkozz hát, ha többen jönnek olvasni hozzád, mint remélted. 🙂
Nagyon jó prózát olvastam itt tőled. Összeszedett, jó stílusban tálalt történet. Tény, hogy az én életemből is kiszorultak kissé a nyomtatott könyvek, de az Interneten millió kincset találtam magamnak. Mint alkotó is, nagy segítségemre van az ismeretség kibővítésére. Gyakorlatilag a fellelhető közösségi oldalak többségét arra használom, hogy a még megmaradt saját kiadású könyveimet eladjam, ami által jöhet a következő kiadás. Nem beszélve arról, hogy remek embereket ismerhettem meg általa. Mivel fontosabbnak tartom a valós életet, a többségével személyesen is felvettem a kapcsolatot. Az általad megírt történet viszont rávilágít arra, hogy mennyire másra használja ezt a nagy lehetőséget a legtöbb ember.
Alkotásodhoz gratulálok!
Köszönöm, hogy megtiszteltél és gyarapítod a számukat.:)
Kicsit zavarban vagyok mindig, ha dicsérnek. Én csak így tudok írni. Ez bennem volt. Járkált is talán a fejemben, és ilyen testet öltöt.
Üdv: Ilka
Az írás művészete tanulható, de töltést az alkotás akkor is csak az alkotótól kaphat. Attól olyan színes az irodalom. A tanulhatóságot úgy értem, el lehet sajátítani bizonyos kliséket, de az olyan alkotó legfeljebb jó író, vagy költő lehet. Akinek tehetsége is van mellé, az lesz hallhatatlan.
Ha az ember belülről ír, akkor már megette az út nehezebb részét, hiszen amit megírt, azt más már nem tudja úgy megírni. Saját stílus csak így alakulhat ki, és erről lehet megismerni magát az alkotást is.
Ha így tudsz írni, hát így írsz. Mi többiek pedig szívesen olvasunk téged.
Az írás művészete tanulható, de töltést az alkotás akkor is csak az alkotótól kaphat. Attól olyan színes az irodalom. A tanulhatóságot úgy értem, el lehet sajátítani bizonyos kliséket, de az olyan alkotó legfeljebb jó író, vagy költő lehet. Akinek tehetsége is van mellé, az lesz halhatatlan.
Ha az ember belülről ír, akkor már megette az út nehezebb részét, hiszen amit megírt, azt más már nem tudja úgy megírni. Saját stílus csak így alakulhat ki, és erről lehet megismerni magát az alkotást is.
Ha így tudsz írni, hát így írsz. Mi többiek pedig szívesen olvasunk téged.
Értettem.:)
Köszönöm a segítségetek.
Üdv: Ilka
Jopofa iras, tetszett! A tema mindig aktualis, a mai 30-40es korosztaly is mar nagymertekben különbözik a mostani ifjusagtol…hat meg az idösebbek. A 4-es szamomra gyengen sikerült a többihez kepest. Olyan semmitmondo. Igen tudjuk, hogy vannak egyszerü (eccerü:-)) emberek, ennek a nyelviseget is probaltad megragadni, de a zaras szamomra nagyon unalmas volt. Abbol többet ki lehetett volna hozni. Az utolso a lezarassal viszont szuper lett:-) (nincsi ekezetem bocsanat)
H.