A jelenben élve múltunkra emlékezünk.
Utódainkban megy tovább az életünk.
S hogy ez így legyen, ahhoz még mi is kellünk!
Ezért is nagyon fontos az, hogy mi is éljünk!
S ahhoz, hogy ehhez az emlékeinkből erőt merítsünk
fontos, hogy mi, régi osztálytársak időnkként összejöjjünk.
A jelen örömeiben, gondjaiban is együtt legyünk,
hogy egymást tapasztalatainkkal is kölcsönösen segítsünk.
Ezek az órák egyáltalán nem feleslegesek.
Mindannyiunkat lelkileg fiatalabbá tesznek.
De sajnos ezek az órák nagyon gyorsan telnek,
s a társak múltból a jelenbe lassan hazamennek.