Most vaksötétben matat ujjam,és téged keres,
elveszett, buta szívem tán szenvedélynek nevez?
Halvány parázs gyúl,és melegség önti el szívemet
ismerős érzés, belülről kellemesen bizserget;
segít vagy megöl? hiányod hiányt leplez;
szívem eszemnek most nem kegyelmez,
lassan furcsa füst száll szememre
nem látom arcod, így ezzel érem be
lassan fogy, de haladunk,
mély levegő, mit lassan kifújunk,
vége a percnyi varázsnak, elszállt már,
hamuvá vált minden, a szív tovább fáj,
a szerelem vagy az élet is talán ilyen rövid?
S végül nem marad más, csak egy kihúnyt, eldobott csikk?
1 hozzászólás
Hm.De marad,Marad azok szívében, akik szerettek.Talán elmorzsolnak 1-1 könnycseppet, és tovább lépnek.És száll a füst tovább….
Tetszett:Szeretettel
Kriszti