Felszúrt labdaként áll az asztalon,
jobban tetszik, mint kiterítve a falon.
Megpörgetem, s másodperc ezredéke a nap,
milliók születtek s haltak meg ezalatt.
Tüzes magmaként gyulladt benne lámpa,
színesen ragyogott bele a pofámba.
Hirtelen vendég érkezett hozzám,
szemtelen vendég e kései órán.
Hosszú utazásra indult a légy,
Anglia partján egy kocsmába tért.
Onnan szállt szlalomban,
s megpihent egy alomban,
de tovaszállt azon nyomban,
csábította bikavér…
"Nem szúnyog vagy, csigavér!"
Legyintett a torreádor,
s felkapta a szél.
A francia toronynak majd' neki csapódott,
s a kábultságtól egy másodpercig lógott.
De finom croissant illata hívta…
s aztán arra gondolt, jól esne egy pizza.
Ám e vacsorával még most sem érte be,
kínai konyhához támadt tüstént kedve.
majd átugrott New York-ba hot-dog árust lesve.
Nagyot duzzadt pici pocak a hosszú vacsorán,
könnyíteni kéne, de szaporán…
Ím e kis medence a kontinens közepén,
hiába próbáltam hessegetni én…
gulyást evett, Tokajit kóstolgatott,
s mit nálunk hagyott, az csak egy légypiszok.
7 hozzászólás
Kedves Csaba!
Az őszintét megvallva nekem csak egyetlen dolog nem tetszik ebben a versben: mégpedig az, hogy ilyen rövid lett! 🙂 Szívesen “végigkóstolnám” ázsia konyháit is, vállamon egy léggyel…
Nos igen, hosszabbra terveztem, de aztán kicsit összecsaptam. A kínai, meg eleve az ázsiai konyha nem a kedvencem. :)))) Csak hát “ízlellések és pofonok”. Az ázsiai kemény pofonoktól is féltettem szegény jószágot. (Meg aztán ha sokat időzött volna el, akkor nem jött volna ki jól címként a 80 másodperc, William Fogg-ra utalva.)
A vége jó kis arculcsapás… Nekem mindenesetre tetszett ez a körutazás, de tényleg egy kicsit összecsapott, olyan nagyon töredékes. A mozaikosság jó, de ahhoz még hiányzik egy kevés. Mondjuk ezt te is látod, de hozzátenném, hogy érdemes szerintem még egy kicsit foglalkozni ezzel a verssel.
Üdv
Zsázsa
Igen, én is így látom utólag. Az elejét jobban felvezettem, után kicsit kapkodóra sikerült, próbáltam dinamikusabbá tenni, talán ezért.
Az első két versszak nagyon vicces, nevettem is rajta (tényleg).
Az utána következő szakasz,mint ötlet remek, csak egy kicsit “zötyögős”, nem érződik benn a világ körüli utazás lendülete. (Bár ki tudja, ez a légy lehet, hogy nem volt egy lendületes tipus.) Amúgy a légy alakja nagyon hasonlít az egyik ismerősömre! 🙂
Kösz szépen, na igen, magát az utazást kicsit elkapkodtam, nem akartam elhúzni, inkább csak rövid ugrálgatásnak gondoltam az ő utazását a földgömbön. Úgy tűnik, rosszul tettem, kibonthattam volna jobban is.
Kösz szépen, Ancsika!