Messze elhúzódó domboldalak magasából.
az erdők fái hosszan nyúló nyiladékából,
a távoli táj e szép keretből tisztán látható.
Vonatunk szakadatlan egyre feljebb, feljebb kanyarog.
A táj előttem kitárul,
egyre többet árul el magáról,
sok szépet, semmit sem titkol.
Szívem repes a boldogságtól.
A vonatunk ablaka mint mozgó dioráma
ad bepillantást ebbe a bakonyi világba.
Lelkem telik a tájnak bódulatával
és a füzetem e tájat dicsérő szavakkal.