– A bizonyítványom. Tessék, mamám! –
Vág bús képet letörten unokám.
Műszomorúság ez; szeme tükrén
láthatóan csillog egy huncut fény.
– Unalmas papír! Az összes jegyem
mind egyforma! – És mutatja nekem
ajkát biggyesztve, de várakozón
lesi az arcomról reakcióm.
No lássuk hát! Venném kézbe szótlan,
Ám kis Lulifáni komótosan
Egy papírlapot hajtogat bele,
és sorról sorra azt csúsztatja le;
ne szempillantás alatt fussam át
azt a szégyenletes bizonyítványt.
De hisz csupa ötös! Diadalmas
arcocskájára végül hatalmas
elégedettség ül, ahogy várja
hogy hitetlenkedő ujjongásba
kezdjen Mama, mely estig sem szűnő,
hiszen bizonyítványa: kitűnő!
9 hozzászólás
Hát gratula neked is és az uncsinak is(neki a bizonyítványért) Nekem déja vu érzésem van, fordított előjellel. Mindig "meg kellett magyaráznom…".
Köszönöm, helyette. Nekem nem sok érdemem van benne..:)))))) A lányok általában jobb tanulók, és rosszabb verekedők…:)))))))
Nagyon aranyos, nagyon huncut, igazán jókedvre derített!!! 🙂 Igazi, nagy öröm a gyermek a családban (ezért van nekem is több) 🙂 Imádtam ezt a verset (is) 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Irén !
Saját gyermekeim huncutságát juttattad eszembe ezzel a csodásan aranyos verssel.
Bizony nekem is így kellett néznem a bizonyítványt 🙂
Élmény volt olvasni Téged !
Szeretettel: Zsu
Szia Irén! Nagyon aranyos! Csupa ötös? Na, erre tényleg büszke lehetsz! Üdvözlettel: én
Kedves Irén!
Még, most a komment írása alatt is vigyorgok. Ötletes, frappáns, büszkeséggel teli versed lenyűgözött. A kölcsönös szeretet, és a – szerintem – közös siker szárnyakat adott nektek. Nem csak az a bizonyítvány kitűnő, hanem a versed is.
Szeretettel gratulálok! Zoli
Minden kedves kommentet köszönök…! Ez a helyzet, amikor más dicsőségén hízik a néző…:))))
Kedves Irén!
Sejtettem a turpisságot, az a szemén csillogó kis huncut fény előre elárulta a kitűnő bizonyítványt!
Nagyon aranyos a versed!
Judit
Nagyon kedves vers, örömmel olvastalak.
Üdvözöllek
Attila