nem hagyja magát hogy végleg kiüssed
nem hallod mert súlyos terhek veszik körül
bár olykor az arcomra kiül
s Te nézed a Te csendeddel mely titokban oson
hálót sző a falon
min kúszónövény levelét dúsan hajtja
a szoba falán lóg kacagva
harsogva zeng a te csended
az egyik csatát Én a másikat Te nyerted
de a kínos háború még nem ért véget
még harcvonalba tartja az ellentétes néma testbeszédet
még az inak rezdülnek az arcokon
kísérteties zörej a néma hangokon
még riasztón zenét harsog
még a végső gyászdal jajong,
a test olykor magába roskad
csak a csendek viaskodnak
2 hozzászólás
No ! Ezt megint akár én is írhattam volna, de én inkább hangosan viaskodok, ha csend van, akkor nálunk béke van. Drága Maricám, azért mi egy húrra pendülünk. Hasonlít a stilusunk is. Szép volt, élveztem az olvasást, élveztem a vers lüktetését a csendek harsogását és nagyon tetszett.
szeretettel fefo
Krdves fefo4
Szia.
Köszönöm, hogy ismét itt jártál és megajándékoztál elismeréseddel
Nagyon jólesik, hogy igy vélekedsz lélek azonosságunkról.
Én is hasonlóan érzek mikor olvasom verseid.
szeretettel: marica