Lugashoz támaszkodik a gereblye.
Vele szemben pihen a lapát fekve.
Dolgozni kéne – néznek szét révedezve,
de nincsen, aki Őket kézbe venne.
Közben az eső elered szépen,
de Ők maradnak egy helyben.
Unatkoznak álomba merülve,
közben néznek a sok-sok szemétre.
Ám nincs, aki Őket kézbe vegye.
Csak bámulhatnak a szeméthegyre,
amely ott van éppen velünk szemben
ebben a szépnek nem mondható kertben!
De a gazda, akinek velük dolgozni kéne,
nyugodtan pihenget a házának hűvösében.
Biztosan nem zavarja, hogy mi van a kertjében,
ezért hagyja ezeket a szerszámokat békében!
Ha mégis esetleg, netán nem esne,
akkor dolgozni talán lenne kedve.
De ha jó idő, nyári meleg lenne,
akkor meg ténykedni kinek lenne kedve?
Közben a lapát és a gereblye ázik,
ámbár szerintem egyikük sem fázik.
Itt állnak nyugodtan, az idő meg telik.
Állnak egészen az idők múlásáig.