A gyűlölet fájának magját ástad el bennem,
Minden aljasságod el kell felednem.
Mert az utálat ellen, mit bennem keltettél,
Te egyedül semmit nem tehettél.
Az én fegyverem pedig igen gyenge:
Kevés még a szeretet, s az ész ereje.
A csatába nem kellett volna belépnem,
A versenyre nem volt szabad megérnem.
Úgy mint a fa: a gyűlölet fája,
Minek rügyezik már minden ága,
S a háború az egyetlen virága.
A gyűlölet fája
By Sziszi
4 hozzászólás
Kedves Sziszi!
Kemény sorok… elejétől a végéig… Egy apró megjegyzés: a "szabadott" helytelen, mivel a "szabad" nem ige, nem tehetjük múlt időbe. Tudom, hogy sokan használják, de attól még nem helyes:)
Üdv: Borostyán
Üdv, kedves Borostyán
Nos, nem feltétlenül vagyok benne biztos, hogy igazad van, de akár még az is megeshet… 😛 😀 minden esetre valóban nem hangzik túl szépen, és át fogom írni…. köszönöm az észrevételedet! 🙂
Remekül versbe szabtad a mélyen gyökerező gyűlöletet.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm a hozzászólásod, kedves Rozália! 🙂