Jéghegy a nyári rekkenőben.
Nem csorran-csöppen,
nem lágyul holmi szíre-szóra.
Nem siet, nem késik,
pontosabb, mint a svájci óra.
Pengeéles, szabdal, ha kell,
s ha kesztyűt dob, és felveszed,
mint a borotvát, fend eszed.
Mert érvek sora siklik le róla,
így dermeszti a lelkedet.
A kérlelhetetlen
Szerző: szilkati
8 hozzászólás
Kedves Kati!
Pontos meghatározás. Tovább nem is ragozom.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm Szabolcs, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Jó volt olvasni, csak kicsi sokkolt!
szeretettel: a túlpartról
Szia túlparti!
Az ítészek között akad sok ilyen.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Tetszik a versed eleje meg az utolsó előtti sor,
Nincs kedvem verset elemezni.Csak tetszik és kész.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Rövid, de velős jellemzés; éppen ilyen kitartó és hideg, nem könnyű szembeszállni vele.
Kedvelem a verseidben, hogy tudsz tömören fogalmazni. Nekem ez nem nagyon megy, mindig túlbeszélem a dolgokat. 🙂
Gratulálok, nagyon jól sikerült ez a versed is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Lehet, hogy nálam a tömörség lustaság. Azért örülök, hogy tetszett. Sok ilyen rideg ember van, akikkel nem lehet mit kezdeni. Persze, ha megtalálja valaki, hogy mi van a ridegségük mögött, talán el is tudja fogadni, miért ilyenek.
Szeretettel: Kati