A kor gyermeke vagyok,
Egy elmúlt koré.
Néha szabadon szárnyal szellemem,
Máskor körül nézek szemétdombomon,
S undorodva kérdem,
Mi lett belőlem?!
Hová lett az a hajdani gyermek?
Ki mindig, mindenben látta a szépet.
Ilyenné tettek az évek,
Félek… Rettegek… Élek…
1 hozzászólás
Aki ilyen szépen leírja érzéseit, az a szépet is képes meglátni! Talán nem is az évek a hibásak szomorú hangulatunkért, hanem az azt kísért dolgok. Ne add fel, jön a tavasz és hoz rengeteg újat! Pl törik a jég, mint itt lenn egy másik szép versben!
szeretettel-panka