A mi kertünk mesekert,
miben lelkem mesét lelt.
Emitt egy kis gyíkocska,
rám néz és fut tova.
A madarak dalaikkal keltenek.
Meghitt hangulatát adják a kertünknek.
Eleségüket dalaikkal köszönik meg.
Télen, nyáron örülünk az ittlétüknek.
A virágok még javában pompáznak.
Szépségüket adják a nyár végi Napnak.
Meséim ezer csodájukról is szólnak.
Gyönyörűségei Ők a napjainknak.
Vígan futkos Buksi kutya
és Bogi az Ő párja.
Futkároznak és birkóznak
és örülnek a meleg Napnak.
Szőlőfürtök a tőkéken,
a fákon almák érnek.
Az égen felhők gyűlnek,
Jelei már az ősznek.
De erre még itt senki sem gondol.
Idelenn a kertben vidámság honol.
Buksi kutya sűrűn morog.
A kertben nyugalom van mindenhol.
De egyszer eljön végül az este.
A tájra terül az éj sötétje.
Mindent befed a sötét köpenye
és az éjszaka nyugtató csendje.