A perc, amit várok
valahol itt van
az idő végtelenében.
Számtalan perc
telik – múlik és van
még a jövőben
de nekem csak az az
egyetlen kell, mi
cseppként úszik
az idő tengerében.
Egyetlen rövid perc,
mit oly rég óta várok,
egy röpke pillanat,
mi eljön egyszer
s aztán csak
múló emlék marad.
A perc, ami hiányzik,
a perc, amire vágyok,
a perc kell nekem,
az az egyetlen, amiben
egyszer majd
Rád találok.
(2003. 08. 10.)
4 hozzászólás
Plasztikus!Remélem augusztus óta azért rátaláltál.Grt.
BUÉK! Z.
igen rá, már 2, 5 éve, és már el is jegyzett!! 🙂
Nagyon szép… 🙂 grat h rátaláltál meg a vershez is!
Köszi szépen a hozzászólást!