Kár, hogy nem lehetek veled,
Nélküled nem bírom az életet,
Tudom, míg ott voltam Veled,
Boldogan éltem, nevettem,
vidáman és semmitől se féltem.
Séta közben is örömmel fogtam a kezed,
Bár csak most is ott lehetnék Melletted.
De sajnos szerinted mindennek vége lett,
Egy ismeretlen tényező elszakított tőlem.
Szeretném, ha éreznéd azt amit érzek,
Én Téged még most is szeretlek.
Ha valaha is szerettél, meg kell, ezt értsed,
Hiányzol nagyon, csak Érted élek,
Bocsáss meg nekem, és kezdjük újra, kérlek.
4 hozzászólás
Olvasta az előző versedet is.
Remélem az idő majd feledteti ezt a vétlen szomorúságot, mit versedből érzek.
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne! Azóta már minden rendben köztünk, mert kibékültünk. Én értettem félre a dolgokat.
Ennek tiszta szívemből örülök, sok boldogságot kívánok:)
Szeretettel: Zsu
Őszinte érzések, nagy szavak. kívánom a boldogságot, békülést. A reményt soha ne add fel. Szeretettel Éva