A szél szerelmese

Kopott kabátod alá simul a szél,
Mélyen csontjaidig hatol,
Meleg szerelme véget ér.
Dagadt kabátod alól, mos útra kél.

Magadra maradtál ott, ahol
Közös lakásotok a csillagos ég,
És reméled: kis kirándulás után,
Imádott szerelmed visszatér.

Látod? Megérkezett korán,
Most jéggé fagyva bőrödön henyél.
Magadba rogyva gondolsz
Hajadonfőt múló éveid felé,

S kabátod alá hideget gombolsz,
Közben orrlukadban, lehel a dér,
Eldőlsz lomhán csillagotthonodban,
Sapkát az ég ad rád, színe fagy-fehér.

Álomban ringatózva bízol:
Még ébred szemedre fény,
S az utca kopogós huzatában
Szerelmed melege visszatér.