hűvös karjával ölel a Balaton
titokban hátamba csókol a szél
huncut fénysugár játszik a hajadon
amíg még így nézel van új remény
gyengéden átkarolsz és húzol magadhoz
szemedben csillan az ismerős fény
istenek nektárja csordul az ajkadon
amíg még így csókolsz van új remény
lassan az estének narancsleve csordul
megszáradt homokvár tornya kemény
örömünk zenitje vízszintesbe fordul
amíg még így szeretsz van új remény
piheg a telihold felhőnek karjain
temérdek csillagot fial a kéj
halk imát rebegnek remegő ajkaim
amíg még így ölelsz van új remény
friss kávé illata kúszik az orromba
fülembe halkan Charlie zenél
épp hallom: „…aki szép, az reggel is szép”
amíg még így ébreszt van új remény
2023. augusztus
4 hozzászólás
Kedves Dona!
Minden egyes versszak arra utal, hogy van remény. Ezért azt ne add fel Te se!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm a biztatást, rám fér. Az a baj, hogy ez már annyira nagyon-nagyon régen volt, hogy már nem hiszek benne, újra megismétlődhet. Ez a hajó már elment. /De persze tudom: a remény hal meg utoljára./
Szeretettel:
Dona
Drága Dona!:)
Megejtően szép alkotás mely feleleveniti a balatoni nyarat és egy igazi szerelem emlékét. Sugárzik belőle a remény…a legbiztatóbb alkotásaid egyike. … A párhuzamosan futó élmények felidézése teszi a verset gyönyörűszéppé , varázslatossá.
Érzékletes képkockákkal inditasz…szinte az olvasó is a vizben érzi magát.
“hűvös karjával ölel a Balaton
titokban hátamba csókol a szél
huncut fénysugár játszik a hajadon
amíg még így nézel van új remény”
Számomra mégis a szerelmi szál mélyebb jelentőségű…lenyűgöztél olyan finom ecsetkezeléssel irtad meg ez a részt.
“gyengéden átkarolsz és húzol magadhoz
szemedben csillan az ismerős fény
istenek nektárja csordul az ajkadon
amíg még így csókolsz van új remény”
Ettől már csak az alábbi sorok érzékletesebek:
“örömünk zenitje vízszintesbe fordul
amíg még így szeretsz van új remény”
Valóban amig ölel a szerelem…van remény a lehetetlen is sikerül.Ha a mérleg egyik serpenyőjébe a szerelmet, a másikba az egész mindenséget tennénk, a szerelem úgy lenyomná a világot, mint ahogy a vihar elsöpri a szalmaszálat.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok meseszép versedhez.
Lenyűgöztél.
M.
Drága Napfény!
Néha jó ilyen szép dolgokra visszagondolni, még akkor is, ha már nagyon régen volt, és sajnos, nagyon ritkák az ilyen emlékek. Jobb volna belőlük több, és még jobb volna, ha nemcsak a múltban léteznének. De jól vetted észre /verseim többségével ellentétben, ahol ezek a tények inkább elkeserítenek/, hogy néha az ilyen szép emlék reményt ébreszt az emberben, hogy hátha még…
Teljesen egyetértünk ebben: “Ha a mérleg egyik serpenyőjébe a szerelmet, a másikba az egész mindenséget tennénk, a szerelem úgy lenyomná a világot, mint ahogy a vihar elsöpri a szalmaszálat.” Szerintem is a legfontosabb az életben a szerelem.
Köszönöm az elismerést és a gratulációt.
Szeretettel:
Dona