fontosabbak min értelmük,
's mert oly szép szavakat használ
csodálja, ha azt nem értjük.
Elmerengve olvasgatja
újból és újból átírja,
minden szót egyenként megrág
's ő lesz a sorok mártírja.
Izzad, szenved, gondolkodik
nyaka, feje, szeme tombol,
akkor sem hagyja abba, mert
egy szó, hiányzik a sorból.
Habár a szótagszám stimmel
de maga a leírt szó nem,
így hát addig keres tovább
míg egy másik szó majd rímel.
Végül többször is olvassa
értelmét sehogy sem érti,
oly gyönyörűek a szavak
hogy jók-e, azt már nem kérdi.
Tudja, hogy ma sok olvasó
a szavakban gyönyörködik,
az értelmét fel sem fogja
mégis megnyomja, hogy: „Tetszik!”
Gyors az élet melyet élünk
nincs már időnk gondolkodni,
hibánknál elnézést kérünk
tudunk mi alkalmazkodni.
Gyorsan kimondjuk többször is
ó, bocs, bocsi vagy bocsika,
ha nem logikus, sorry, de
nem tudjuk mi a logika.