Többször elolvastam, próbálom értelmezni a magam számára.
Most valami bevillant.
Talán arról szól a versed, hogy nehéz, kín, itt hagyni, elengedni a szépet, amit az életben annak láttunk, éltünk meg.
Talán a legnehezebb.
Amíg érzékeljük, tényleg távol tarjuk vele az elmúlást?
Vagy, mi magunk vagyunk távol tőle, azért érzékeljük?
Vagy, talán a szép nem hagy meghalni minket?
Hiszen minden földi szépet itt hagyunk vele.
Más kínt a széppel kapcsolatban, egyenlőre nem tudok elképzelni.
Egyszer valahol ezt olvastam.
Bocsánat, ha nem pontosan idézem,
"Azért tetszik, mert hasonlít egy csúnyára, akit szeretek."
Nagyon örülök, hogy többféle dolog is eszedbe jutott a versbeli szándékomról. Nem tudom, láttad-e Tarkovszkijnak az Andrej Rjublov c. filmjét. A festő szenvedése, az építészek szenvedése, a harangöntő gyerek szenvedése igazi kín, amíg létrehozzák a műalkotásukat. Vagy Thomas Mann Doktor Faustusában, amikor a zeneszerző eladja magát az ördögnek, hogy létre tudja hozni páratlan életművét. Vagy egyszerűen csak ez a néhány sor: "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…" Vagy még egyszerűbben, amikor a józan eszed arra biztat, hogy hagyd a fenébe az egészet, és te mégis írsz. Létrehozni valamit, ami valahogy közelíti a művészi szépet, az esztétikumot. A Szépség kínja, avagy a kín szépsége. Sok mindent összehordtam itt, de hát kíváncsi voltál rá, és én ennek nagyon örülök. Kati
Csontváry majdnem éhen halt, míg a "tökéletes" képen dolgozott.
Egy mondás jutott eszembe.
Nem tudom, hallottam-e valahol, vagy én találtam ki.
"Szép az, aki reggel is szép." – Udvaros Dorottya dalának mintájára.
A szépet felismerni kell, nem megalkotni, gondoltam én, és hogy "Szép az, ami természetes".
Az elképzelt szép létrehozása, lehet izzadtságos, nehéz feladat.
Mint, az általad említett művekben.
A szép műalkotás létrehozása, azonban nem mindig, és nem mindenkinek izzadságos feladat.
Erre is van számtalan példa.
Pl. zenében az improvizálás, meg bármiben, ha elkap az alkotás flow- ja.
A gyakorlást is lehet örömmel végezni.
Szép az, ami örökké szép.
De ez ellent mond annak, hogy "semmi nem tart örökké".
Az alkotás vesződsége, kínja persze más, míg létrejön az áhított szép.
Nehéz fába vágtad a fejszét!
Gondoltam, megosztom veled a jegyzetemet.
Végül is, mindenki Istentől plagizál.
Még ha nem is gondol rá.
A mondanivalója pedig nagyon mély. A szépség elérése, létrehozása tényleg sok kínnal jár – ha sokszor nem is fizikai, inkább szellemi értelemben. És a kényszer ott van legbelül, hogy mindannak a szemétnek ellenére, ami a világban van, csak hozzak létre valamit, ami sokkal jobb, mint a világ.
Érdekes egy vers.A kínlódásnak is elég nagy a palettája.
Nem a hobbim, hogy ezt nézzem, de vannak érzések amit akkor is érzünk ha akarjuk ha nem.
Érdekes volt.
16 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon szépen cseng!
…de annál többet mond!
Csodaszép:
"sír a hegedű
rést nyit a szíven
édes-keserű
hangja szelíden"…kellett idéznem!!!
A ´szépség kínját…vinni cipelni…
nagyon ötletes gondolat!
Igazán élveztem,úgy a formát,
mint a rengeteget mondó tartalmát!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Valahogy nincs még készen ez a vers. Kicsit kevés a témához. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
józan az elme
és nem akarja
Bárcsak mindig tudnánk és tehetnénk, amit szeretnénk!
Tetszett a versed Kati
Köszönöm Edit, hogy elolvastad. Néha nem elég az embernek a józan ész tanácsa.
Szeretettel: Kati
uI
lehet,de így magában is nagyon értékes
Szeretettel:sailor
Kedves Kati!
Hallom a vonót, játssza az örök dallamot: "Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés."
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Talán a zene, nekem azon belül a hegedű fejezi ki leginkább, amiről írni akartam.
Örülök, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Többször elolvastam, próbálom értelmezni a magam számára.
Most valami bevillant.
Talán arról szól a versed, hogy nehéz, kín, itt hagyni, elengedni a szépet, amit az életben annak láttunk, éltünk meg.
Talán a legnehezebb.
Amíg érzékeljük, tényleg távol tarjuk vele az elmúlást?
Vagy, mi magunk vagyunk távol tőle, azért érzékeljük?
Vagy, talán a szép nem hagy meghalni minket?
Hiszen minden földi szépet itt hagyunk vele.
Más kínt a széppel kapcsolatban, egyenlőre nem tudok elképzelni.
Egyszer valahol ezt olvastam.
Bocsánat, ha nem pontosan idézem,
"Azért tetszik, mert hasonlít egy csúnyára, akit szeretek."
Érdeklődéssel olvastalak: Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon örülök, hogy többféle dolog is eszedbe jutott a versbeli szándékomról. Nem tudom, láttad-e Tarkovszkijnak az Andrej Rjublov c. filmjét. A festő szenvedése, az építészek szenvedése, a harangöntő gyerek szenvedése igazi kín, amíg létrehozzák a műalkotásukat. Vagy Thomas Mann Doktor Faustusában, amikor a zeneszerző eladja magát az ördögnek, hogy létre tudja hozni páratlan életművét. Vagy egyszerűen csak ez a néhány sor: "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…" Vagy még egyszerűbben, amikor a józan eszed arra biztat, hogy hagyd a fenébe az egészet, és te mégis írsz. Létrehozni valamit, ami valahogy közelíti a művészi szépet, az esztétikumot. A Szépség kínja, avagy a kín szépsége. Sok mindent összehordtam itt, de hát kíváncsi voltál rá, és én ennek nagyon örülök. Kati
Á, értem!
Csontváry majdnem éhen halt, míg a "tökéletes" képen dolgozott.
Egy mondás jutott eszembe.
Nem tudom, hallottam-e valahol, vagy én találtam ki.
"Szép az, aki reggel is szép." – Udvaros Dorottya dalának mintájára.
A szépet felismerni kell, nem megalkotni, gondoltam én, és hogy "Szép az, ami természetes".
Az elképzelt szép létrehozása, lehet izzadtságos, nehéz feladat.
Mint, az általad említett művekben.
A szép műalkotás létrehozása, azonban nem mindig, és nem mindenkinek izzadságos feladat.
Erre is van számtalan példa.
Pl. zenében az improvizálás, meg bármiben, ha elkap az alkotás flow- ja.
A gyakorlást is lehet örömmel végezni.
Szép az, ami örökké szép.
De ez ellent mond annak, hogy "semmi nem tart örökké".
Az alkotás vesződsége, kínja persze más, míg létrejön az áhított szép.
Nehéz fába vágtad a fejszét!
Gondoltam, megosztom veled a jegyzetemet.
Végül is, mindenki Istentől plagizál.
Még ha nem is gondol rá.
Kedves Kati!
Nagyon jó a dallama a versednek.
A mondanivalója pedig nagyon mély. A szépség elérése, létrehozása tényleg sok kínnal jár – ha sokszor nem is fizikai, inkább szellemi értelemben. És a kényszer ott van legbelül, hogy mindannak a szemétnek ellenére, ami a világban van, csak hozzak létre valamit, ami sokkal jobb, mint a világ.
Jó volt olvasni a versedet.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm értő hozzászólásodat, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Szia "Szíl"!
Asszem, ez igen!
szeretettel: túlparti
Szia túlparti!
Köszönöm.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Érdekes egy vers.A kínlódásnak is elég nagy a palettája.
Nem a hobbim, hogy ezt nézzem, de vannak érzések amit akkor is érzünk ha akarjuk ha nem.
Érdekes volt.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Kínlódni senki sem szeret, a józan ész ezért tiltakozik, de néha hiába.
Szeretettel láttalak: Kati