Játssz el velem egy életet,
Hol az vagyok akit elképzelek,
Mosolyognak a bábok,
A nyakukon a hurok,
S ebben az életben,
Irányítani csak én tudok,
Ugye milyen vicces?
Nézd a kis majmokat,
Hogy nevetnek a világra,
Arra, merre én akarom,
Hisz bábmester, most az vagyok,
Táncolnak, táncolnak,
Körbe, Körbe,
Egy olcsó kis doboz,
Mulatságuk színhelye,
Néhány apró vonás,
S már kész is a miliő,
Hogy élvezze a millió,
Emelkedik a függöny,
Parádéznak a majmok,
A közönség szereti,
De engem ki?
Ki ezernyi bábot neveli?
S jönnek a hírek,
Mindenkinek tetszett,
Tombolnak az emberek,
Rózsák szélnek szállnak,
A publikum nevet…
De vajon a bábok,
Sztárjai e mímelt világnak,
Vajon ők is erre vágynak?
Mozogni úgy,
Ahogy a nagyérdeműnek tetszik,
Nem élve máshogy, csak ahogy jegyzik
Tőlük ki kérdezi meg?
Te báb!
Hé, te ott a fonalam végén,
Neked mennyire tetszik?
1 hozzászólás
Kedves Péter!
Érdekes a gondolat, megszemélyesíteni a bábokat. jó volt olvasni, azonban ilyen szabad versnél is több rím gördülékennyé tenné.
Üdvözlettel: Kata