Te vagy a szerelem Vénusza
Én a vágyak Mefisztója
A szerelem tüzében égünk
Az örömökben elhamvadva.
Hívogatón pihensz az ágyadon
Hullámokban játszik a hajad
Mi egymás gondolataiban járva
Megadjuk egymásnak a tavaszt
Belépek lelked aranyos kapuján
Mint tolvaj szívedben kutatok
Keresem azt az áhított kis szobát
Amit nyugodtan elfoglalhatok
Hűséggel viseled szerelmem terheit
Mégis gyarlóan féltékeny vagyok
Mondd mit tehet ki félti kincsét
Mit a sors méltatlan szívének adott
3 hozzászólás
Igaán szép, és minden tekintetben nagyon jól elkészített vers. Hiába, a hagyományos vers-formák, amit író-óriásainktól örökségül kaptunk, az az igazi. Kicsit irigykedem az ilyen szépen megformált versek íróira, mivel én prózában gondolkodom, s csak próbálkozom a versekkel.
Gratulálok a szép szerelmes vershez!
Üdvözlettel: Kata
Kedves Munkácsy!
Én csak csatlakozni tudok Kata véleményéhez. Nekem azonban tettszenek a más formák ís, mit is csinálnánk mi az életben, ha minden lány egyforma szép lenne, nem ismernénk a külömbséget, és akkor egyszerre mind egyforma csunyáé változna. Ezért én örülök a változatosságnak. Mindenben. Üdv. Toni
Köszönet nektek nagyon kedvesek vagytok. Nem lenne jó a világ, ha minden lány egyformán szép lenne. Mire lenne jó a női kacérság, monotonia lenne úrrá a világon, de lehet a "félrelépések" száma is csökkenne. De a legtöbb szerelmes verset mégis a nők csalogatják ki a férfikaból. Ami a stílust és formát illeti, el kell mondjam, annak idején szorgalmas tanulmányozója nem voltam. Amit érzek leírom és kész! Sohasem jut eszemben azon gondolkozni, hogy költésem milyen stílusnak , formának felel meg , vagy nem. Lehet formabontó, szabálytszegő vagyok, "komercsiális" mint ahogy valaki egyik versemre ráfogta, de ez vagyok én. Kevesebb tudnék lenni, de több nem.