Állt a fa! A Tudás Fája! Gyümölcsét bár bőn ontotta,
szedését egy ismeretlen állítólag megtiltotta.
A tiltó szó elhangzott-e? Ma már ugyan, ki tudhatja?
Annyi biztos, hogy az ember egyáltalán nem hallhatta!
Mert, ha meghallotta volna, talán ma is ott lebzselne,
a tiltott fa gyümölcséből, óh, dehogy is szedegetne!
De mivel, hogy nem hallotta a tiltó szót szegény pára,
bizony-bizony felmászott ő naponta a tiltott fára!
Bár a gyümölcs éretlen volt, kevés zamat gyűlt még benne,
mégis a kis emberfajta gyűjtögette, szedegette.
És amit így összegyűjtött, szerte szórta száz határba.
Magot szórt szét, igy nőtt nagyra mindenütt a Tudás Fája.
Gyümölcse is szép piros lett! Édes, drága ízzel teli,
a földön a szabad ember megbecsüli, s úgy ízleli.
Tudás Fája, nőjj magasra! Gyümölcsöd legyen a Béke!
Hozzon áldást bő termésed a küzdő emberiségre!
Legyen mind több, aki felnyúl ágaidhoz, ért gyümölcsért,
és a tudás fegyverével küzd az emberiességért.
Háború és emberirtás szűnjön meg és jöjjön végre
a tudás és a szeretet világa a békélt Földre!
2 hozzászólás
Eléggé sajátosan értelmezted a bibliai történetet. Ha az ember bölcs lenne, nem háborúzna, nem áldozná be mások életét a saját hasznáért, nem generálna gyűlöletet, ezért a földön soha nem lesz béke. A jelenleg dúló háborúk, előbb-utóbb véget érnek, de a föld más szegletében keletkeznek újak. Egyébként a vágy, amiről írsz tiszteletre méltó, bár így lenne, hogy a tudás és a szeretet békét hozna a földre.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Bizony, úgy lenne! A tudás a jólétet, a szeretet a biztonságot garantálná.
Örülök, hogy elolvastad.
Szeretettel: dodesz