Merengő képzelet furfangos játékot űz,
tréfásan libben ide-oda az elmében,
és halkan sercegve énekel, mint tábortűz,
majd andalítón eltűnődik türelmesen.
Idő impulzusának haladása elvész,
hisz a múlt és jelen filmkockák mozaikja,
szárnyalva elrepít, majd bájolva becserkész,
kizárul a külvilági rezonancia.
A boldogság kísérve átöleli lelkem,
hisz tudom jól, nem ebben a világban élek…
Itt a parton, hol szél lágyan simítja testem,
gondolataim így lehetnek álomszépek.
Mint egy opálüvegcsébe zárt illúzió,
feltárul az odaát rejtőző délibáb.
Oly csábítva hívogat a hamis fúzió,
viszont egy belső hang vészjóslóan felkiált;
– Mit keresnék én ott? – Hisz nincs itt az ideje…
Jön a csalfa fénycsóva, mely megbabonázva
elragadna… ám lassan gyengül az ereje…
Tudniillik ez álom s valóság játszmája.
2023. február 2.
2 hozzászólás
Kedves Ilona!
Remek hasonlat:
“Mint egy opálüvegcsébe zárt illúzió,”
és még ha ez álom is,egy nagyon szép álom!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves Sailor!
Örömmel olvastam hozzászólásodat.
Szeretettel Ilpaki