Kövek, ti aprók, nagyok, óriások,
helytállásra tanítsatok,
emésztő tüzet állva daccal,
bírjunk mindent emberi arccal!
Tanítsatok hinni a fényben,
merülni fagyos patak vizébe,
kérges tenyérbe könnyedén simulni,
gyermek zsebében lustán koccanni!
Kövek, ti mindent tudtok…
4 hozzászólás
Kedves Virágének!
Paulo Coelho, külömben a leggyakrabban idézett íróm idézetére emlékeztem, mikor a versed végére értem: Kövek, ti mindent tudtok… Ő irta ezt:
"Képzelj el egy repülő madársereget. Na? Hány madarat láttál? Tizenegyet? Tizenkilencet? Ötöt? Van némi fogalmad róla, de a pontos számot nem tudod. Akkor honnan jött ez a gondolat? Valaki odatette. Valaki, aki tudja a madarak pontos számát. És a fákét, a kövekét, a virágokét. Valaki, aki ezekben a századmásodpercekben is gondoskodik rólad, és megmutatja neked a hatalmát." Az embernek mindig bizalommal kell a jővő felé menni, mert sohasem tudja, az odavezető úton, kivel, és mit talál.
üdv Toni
Kedves Virágének!
Nagyon szépet írtál,kedvemrevaló a téma.Szeretem nagyon a köveket,Hidd el tudnak tanítani.A második versszak gyönyörű !
Üdv:hova
na, ez már túlmetszett de szép is azért, űdv MIki.
Most kő szeretnék lenni…