Utolsó szombat van ma karácsony elött
mindenki beburkolva siet az utcán,
meleg levegő csak úgy ömlik az üzletböl
barátságos mosoly az emberek arcán.
Emberi szeretet melegit ma minden járókelőt
aki mégis úgy gondolja, abbol neki kevés van,
az segitséget hív, forralt borral melegiti belöl
és az egyik poharat a másik után, űríti aktivan.
Az egyik bodé mellet egy verklis hajtja a kereket
a két keze rezeg, a szája kényszeredetten mosolyog,
nem tudja visszatartani a hidegtöl hulló könnyeket
a pléh tányérban elötte egy pár apró pénz bazsalyog.
Megkérdem, miért nem szünetel, egy pohár forralt borral
szivessen megtenné, de még estig hiányzik húsz frankja,
mert este hatig, ötven frankért egyezett meg a tulajjal
ha most tovább csinálja, talán a húsz frankot estig még megkapja.
Szép estét kivánva, lassan tovább mentem
mikor már nem látott, gyorsan vissza fordultam,
a borosnál egy dupla adag forralt bort vettem
és észrevétlenül ő hozzá vissza kóboroltam.
Elötte a tányérba, négy ötfrankost beledobtam
reszkető kezébe, a dupla adag bort odanyomtam,
egy csomag papir zsebkendöt zsebébe dugtam
és egy boldog érzéssel, én is haza bandukoltam.
A feleségemmmel az életben, mi mindent felezünk
karácsonyra is van nekünk egy közös egyezségünk,
egymásnak ajándékot mi már régen nem veszünk
annak adjuk, aki holnap bárki is lehet közüllünk.
4 hozzászólás
Szép történet, kedves Tóni. Többektől hallom, és már az én családomban is előfordul, hogy nem egymást ajándékozzuk, hanem a rászorulóbbaknak juttatunk pénzt. A szívünk ugyanúgy megmelegszik tőle…
Most ne beszéljünk arról, hogy nem biztos, hogy egyáltalán, és mennyi jut ebből nekik… Te nagyon okosan megoldva magad tettél jót, és láttad közvetlenül az örömet, amit okoztál.Szívből kívánok én is minden jót Neked…
Kedves irén!
Délután voltunk a városban, a feleségem üzletezett, én pedig kinn sétáltam. Egy régi melódiára lettem figyelmes, és amikor oda értem, egy idős bácsika verklizett, úgy mint ahogy még gyerekkoromban a vásárban szoktak. Előtte egy kis pléh tányér, benne pár aprópénzzel, de látszott rajta, hogy az ember mennyire fázik. Egy kis szünetben megszólitottam, és megkérdeztem, hogy honnan van neki ez a régi verklije. Akkor mondta, ötven frankért bérelte, és ha többet dobnak a tányérjába az az övé lehet. A tübbit megpróbáltam a versben leírni.
Köszönöm, hogy olvastál,és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Jó volt olvasni a kedves történetedet. Most is, mint mindig, a szeretet, az emberek tisztele sugárzik a soraidból. Az is igzán tisztelni való, hogy karácsonykor másokra, s nem saját magatokra gondoltok. Ha más nem is, de Odaföntről számon tartják az emberi jóságot, s megkapod ért a megérdemelt jutalmadst.
Szeretettel kívánok Neked kellemes ünnepeket: Kata
Kedves Kata!
Tudod te is, mi az én kedves témám. Aki nyitott szemmel jár, az nem csak néz, hanem lát is valamit. Én nagyon szivessen figyelem meg, ami körülöttem történnik, és sokszot én saját magamat is beleavatom a körülöttem történtekben. Naponta tanuja vagyok, milyen sok ember szeretne valakivel beszélni, csak ez a modern társadalom gátjai megfékezik, és megakadályozzák. Érdekes fenomén sokszor a liftben. Mindenki hallgat, és mereven néz maga elé, vagy az emelet mutató lámpára. Nem egyszer kipróbáltam, két-három emelet megtevése alatt, az egész liftben levöket beszédbe hoztam. Csak valakinek meg kell kezdeni. Volt olyan is, aki egy emelettel tovább is maradt, csak hogy végigmesélje azt amit elkezdett.
Köszönöm, hogy írtál,és
üdv Tóni