Abigél csirkévé változott a buszon.
Abigél még fiatal: tizen vagy huszon.
Tükörbe tekintett, azóta alig él
szegény kicsi csirke. Illetve Abigél.
Amikor hazament, kacagtak is rajta:
Minek neked szoba, hisz ott van a pajta!
Mért vannak tollai, lenne inkább pőre…
keserves sírásra görbült le a csőre.
Hangja olyan szörnyű! Sípol, mint fals fagott!
Bement a Mekibe, kért egy púp Mc’Magot,
leült kint egy padra, azaz, leült volna,
nem ért le a lába, kihullott a tolla.
Hívogat a város! Mindent itt kell hagyni!
Ám csakhamar rájött: ő nem Szőke Anni,
hanem csak egy csirke, még csak nem is sárga,
inkább olyan szürkés turbidites márga.
Aztán egyik délben kint a Segner téren,
mikor a napocska középen egy érem,
felébredt Abigél, megállt a busz vele,
szíve oly szomorú, bánattal van tele,
a busz meg emberrel. Csirke viszont egy se,
mindenki egy ember. Rajta kívül, persze.
Amikor leszállna – hiszen ő tud szállni-
hirtelen elkezdett Iluskává válni,
hoppá, ez más mese, majdnem elfeledtem,
Petőfi régebben megírta helyettem,
tehát az Abigél önmagába csípve
alig-alig hitte: végre nem egy csirke!
Így szóld le a csirkét, így röhögj szegényen,
te is lehetsz egyszer. Akármilyen szégyen.
7 hozzászólás
Kedves Andrea!
Remek vers, nagyon tetszik.Az apropóját Aléexandrával értitek, nekem tetszik!:-))
Szeretettel:Marietta
Máshol olvastam pont ma. Nem is találok rá szavakat, azt hiszem, elég most talán ennyi: :)))))))))))))
Szia Andi!
Nagyon jó vers:) Öröm volt olvasni.
Szeretettel:Ági
Köszönöm szépen Nektek 🙂
Nincs ám akkora sztorija. Csak annyi, hogy ültünk a buszon, és két lány beszélgetett. Az egyik éppen arról mesélt, hogy az iskolai színjátszókörrel előadták az Abigélt, és ő volt benne az egyik szereplő: a csirke. Rengeteget gondolkodtunk ezen. Csirke? Bejött több állat az Abigélből, a markazitszemű mókus, ilyesmi, de a csirke, az sehogyan. Aztán döntésre jutottunk: DE! Legyen csirke! Akkor is! Legyen Abigélnek egy csirkéje!
Úgyhogy csupán ez a nüansznyi eset a háttere ennek a magasztos eszméket közvetítő MŰnek 🙂
Még ilyen együgyű témáról is lehet remekművet alkotni. Hiába, a te "tollad" jól fog, amikor megfogod a tollad!
Nagyon jópofa, szépen megkomponálva!
Szeretettel: Kata
Alig él- Abigél. 🙂
Amúgy csúcs ez a játék! Köszönöm Neked. 🙂
Köszönöm szépen Mindenkinek 🙂