Ha dübörgő fal áll köréd,
Ha kőkeményen tart,
Ha sötét a tér,
Ha fénytől el vagy zárva,
Hát döngetni kell
Akkor is, ha kicsordult vér az ára!
Addig, míg, a fény beárad.
S ha térdre hull az akarat,
Mert már csak annyi erő akad,
Hát lehet ,hogy ez a végső véső erő,
Mely megtöri a falat.
Mert egyszer lehull a „vér és vakolat.”
2 hozzászólás
Én ezt esküszöm nem értem:). Nem tudom felfogni, hogy miről szól, pedig többször is elolvastam.
Egyetértek veled, a végsőkig kitartani, mert sosem tudhatjuk, mikor törhetjük át a falat.
Rozália