Nézz az égre, hol eltűnik a Nap,
itt az ideje, hogy elmerülj az álmokban.
Ahogy a Nap is aludni tér,
aludj el te is, ha jő az éj.
Nézz az égre, a Hold már fenn van.
A te álmaid is így ragyognak?
Ahogy a Nap is aludni tér,
aludj el te is, ha jő az éj.
Az égen millió csillag pislog,
mint parton a tengernyi homok.
Ahogy a Nap is aludni tér,
aludj el te is, ha jő az éj.
Bár a fekete Éj beterít leplével,
mégse félj, mert anyád átölel.
Ahogy a Nap is aludni tér,
aludj el te is, ha jő az éj.
2 hozzászólás
Szia Orsolya! 🙂
Versed tipikusan olyan, ahonnan határozottan tovább lehet lépni.
Mélyről jön ez, de még nem találtad meg a gondolathoz illő formát, a ritmust, a szótagszámokat és a dallamot. Én is így debütáltam egykor. 🙂
A szakaszok zárása tetszik, mert leszögez. Az összes többi sorban akad még rengeteg tartalék, amit szerintem ne ebben a versben eszközölj, hanem majd a későbbiekben! 🙂
Szótagszám – rímek – mondanivaló…
Egységet alkotnak, és valódi élmény az alkotónak, az olvasónak is, ha mindezek összegződnek.
Verseddel való találkozásom ezeket a gondolatokat sugallta.
Remélem, csakis építésnek veszed gondolataim, mert annak szántam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm a vélemény. Kifejezetten szeretem az építő kritikát, mert ezek fejlesztenek.