Amikor utolér a sorsod,
amikor minden kérdésedre
már megkaptad a választ,
amikor már azt gondoltad,
hogy mindennek vége,
rájöttél arra, hogy életednek
még mindig nagyobb a kérésé,
mint amit számodra a halál kinálhat.
Amikor felnött gyermekeid
újra pici babák lesznek,
amikor nagy fekete szemükkel
segitséget kérve rád néznek,
nem tudják már azt sem
meddig, miért és hova,
az ilyen pillanatban
egy szerető apa minden tettre kész lesz.
Elfeleded azt is, hogy megöregedtél
újra húsz évesnek érzed most magad,
szaladnál előre, de valami nem enged
akárhogy sietsz is, te csak lassan haladsz.
Te mindent akarsz, azt gondolod birod is,
de azt hogy az idő veled elszaladt
azt csak akkor veszed észre,
amikor elestél, és a földön fekve maradsz.
És akkor arcul üt a szomorú valóság
a segitséget most neked kell elfogadni,
el is fogadnád, de sehol sem látsz senkit
fekszel nyugodtan, mert felkelni már úgy sem tudsz.
Egész életedben te csak mindig segitettél
kőszőnetet érte soha senkitöl sem vártál,
de a sorsod elöl te sem vagy képes elfutni
bármily gyorsan is szaladsz, bármilyen gyorsan is futsz.
8 hozzászólás
Kedves Tóni!
Azt mondják a sorsunk előre meg van írva…
Szép a versed.
Gratulálok, Judit
Nem kell sietni, rohanni főként sorsunk elől. Egyébként így vagyunk ezzel sokan, ahogy írod. Segítünk, köszönet nélkül és bármilyen elvárás nélkül. De mégis sokszor később észrevétlenek maradunk, mert mikor nekünk van szükségünk bármilyen segítségre, átlátnak rajtunk, nem akarnak észrevenni.
Azonosulni tudok teljes mértékben soaiddal.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Örömömben elfeledtem, hogy hány éves vagyok, és át akatam ugrani az ágyat, nem tudtam olyan magasra ugrani mint az ágy széle volt, és cudarul átestem az ágyon a jobb oldalamra, pontossan akkor, amikor a feleségem és a fiam, pár perccel azelőtt leszaladtak a boltba, valamit venni vacsorára. Én meg egymagamban ott feküdtem az ágy elött, felkelni nem tudtam, de mivel padlófűtés van, jó meleg volt a padló, és amikor megtapogatva magamat rájöttem, hogy nem törött el semmim, akkor az jutott eszembe, milyen jó verstéma, és egy kicsit kipofozva, egy szép vers is lehetne belőle. Mivel felkelni nem tudtam, azon gondolkodtam, hogy is lehetnem megírni, és amikor visszajöttek, akkorára már az asztalnál ültem, és röviden notiroztam a gondolataimat, és amikor hazaéertünk, ez a vers lett belőle.
Bocsánat a sok szóért, de rövidebben nem tudtam leírni…
Üdv Tóni
Kedves Judit és Fél-X!
Tudjátok, én mint ahogy írtam is, mindig a reális életböl veszem a verseim témáját. Ennél a versnél is ez történt, csak egy kicsit másképp, mint ahogy ti értettétek a verset. Most ahogy a hozzászólásaitok után mégegyszer elolvastam a verset, beláttam a ti következtetéseitek teljessen normális, mert a versem erre engedett következtettni.
A helyzet azonban a következő volt.
Az első és a második verszakban azt akartam leírni, annak ellenére, hogy mindkét gyermekem már régen felnött, (48 és 46 )évessek, hogy újra mindketten a segitségemet kérik, amit szivessen is adok.
A harmadik és a negyedik verszak egy tragikomikus helyzetet ír le egy kicsit megszépitve, ugyanis a fiamnál az új lakásában a gyerekszobában az unokámnak a szép rózsaszinű gyerekágyat álitottam őssze, (a hétvégén nálla lessz az unokám).
Szia!
Sorsunk elöl valóban nem tudunk elfutni, de valamennyire talán tudjuk formálni.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Próbáljuk, kedves Eszti, próbáljuk, de nem mindig sikerül. Az én eddigi tapasztalatom, az idő,az mindig, az igaz dolgoknak, mindig az igaz embernek segit, Ahol valaki valamit gyorsan akar, az néha lehet hogy anyagi haszonnal jár,de idővel az egész dolognak savanyúlesz az íze. Érdekes jelenet a mai társadalaomban, amikor még fiatal az ember, reletiv sok ideje volna még, minden sürgős neki. semmihez sincs türelme. Az idős korban, mint én is, amikor már relativ kevés az időd. mindenre van időd, és türelmed is.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Olyan sok emberen látom ezt. És átérzem. És félek is ettől. Már most beszereztem sok olyan fájdalmat, amit elfogadtam: pl. segítek másoknak és még a "köszönöm" szót sem kapom érte, stb.
Jól megírtad!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Leírtam Judit és Fél-X-nek adott válaszomban, habár egy fájdalmas, de milyen örömmel teli fájdalmas helyzetböl adódott meg ez a vers. Mit jelent az én fájdalmas, teli kék foltokkal levő jobb felem, ahhoz az örömhöz, hogy az unokám szombaton és vasárnap éjszaka, abban az ágyban alszik, melyet én álitottam össze neki, és amelyiken én még akkor is boldog voltam, amikor a fájdalomtol fel sem tudtam állni. Négy év után ez az öröm minden fájdalmat csillapit, megszüntet. Hát még az a tudat, hogy egymásután két nap is láthatom, játszhatok vele. Mindannyian biztattatok, hittem benne és megérte, Köszönöm nektek a biztatástés a sorsnak,a valóságot.
üdv Tóni