Wo die Zweige
Wo die Zweige am dichtesten hangen,
die Wege am tiefsten verschneit,
da ist um die Dämmerzeit
im Walde das Christkind gegangen.
Es musste sich wacker plagen,
denn einen riesigen Sack
hat’s meilenweit huckepack
auf den schmächtigen Schultern getragen.
Zwei spielende Häschen sassen
geduckt am schneeigen Rain.
Die traf solch blendender Schein,
dass sie das Spielen vergassen.
Doch das Eichhorn hob schnuppernd die Ohren
und suchte die halbe Nacht,
ob das Christkind von all seiner Pracht
nicht ein einziges Nüsschen verloren.
Anna Ritter: 1865 – 1921
Ahol az ágak
Ahol az ágak legsűrűbben lógnak
ott az útra sok hó esett,
s mert itt lassan sötét lett
Jézuska nem örült a hónak.
Vitézül kellett szenvednie,
mert egy a nagy telt zsákján
mérföldeken át a vállán
kellett a kis gyengének vinnie.
Két játékos kis nyulacska
kuporgott a havas télben.
abban a vakító fényben.
Játszani is elfeledt a csacska.
De a mókus hegyezett fülekkel
már fél éjszaka reteszel, hogy
nem e, Jézuska a zsákból
egyetlen diót sem vesztett el.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Anna Ritter mást “tanult”, mint én. A mi emlékeink szerint Miklós püspök tiszteletére a Mikulás hozzá zsákban a csomagot és teszi be az ajándékot a gyerekek csizmájába, cipőjébe.
“Jézuska” nem cipeli a zsákot, hanem a születésével elhozta az Atya szeretetét a világba, ezt ünnepeljük karácsonykor, közénk jött a világ világossága.
Szeretettel: Rita 🙂
…igen igazad van, de ki tudja hogy élt a nép a Frankfurt és Leipzig közötti Nuhn kis falujában az 1800-as években…üdv Tóni…