Böngészés: műfordítás
Csak engem szeret Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal, Kedvesem homlokát ne illesd csókkal! Akár mint hízeleg susogó…
Órák homoksodra. Halk, örök eróziók vájják megáldott otthon falát is. Az élet koptat. Nem tart…
Száguldasz szélnél gyorsabban, Gátad van, szökő idő? Élvezd hát te most, amid van, Szálltában…
Megcsufolt ember, ember, Ember, Már mi régen nem voltunk jóban, De szántalak, sajnáltalak…
Majd hálok nálad, ha jő az éj, s mi tudok lenni, leszek, ne félj! Sohase kérdezz: honnan, hová…
Tűnőbb, mint a hullám s a szél, Szökő időt mi tart fel? Egyből fogyasztva jó a kéj…
Hogyha jön az éj, hálok véled. Mindazt, mi jó s kéj nyújtom néked! Ám sose kérdezd, honnan…
A palotában két magányos, komor kísértet bolyong, kergetik a fényességet minden egyes ablakon.
Szabad a lélek. Míg a test él, Korlátlan úr felette S örök marad, bár elenyészik A föld porába vetve.
Az enyémhez simul a térded, orrod fintorgó háza úgy tűnik, sír, ahogy hajamba mélyed.