Apám
homokszem volt a szélben
tetszett neki ez a dal
amikor
meghalt sírt az ég is
mert borús volt
a február hó nem volt még
csak eső esett halkan
s mi a gyászkocsit
követve mentünk
utánad a siratódombra
mi a járdán mentünk
a gyászkocsi a sáros földes
utcán zötykölődött veled
még bennem volt ahogy
elmosolyodtál
amikor megérintettem
merev vállad kezed
tudtad hogy megjöttem
a lelked ott volt még velem
s milyen sors jutott neked
bunyevác tamburás zenész
színjátszó naív festő
s komoly kőműves segéd
háboru bakaság hadifogság
szerencsére gyorsan hazajutottál
szerencsére megmaradtál
79-et írtunk
amikor ez az esős nap volt
amikor gyászkocsid a betonútra tért
mögéd álltunk s úgy kísértünk
mint homok a szélben
a sirató dombod felé
1 hozzászólás
Gratulálok
megható versedhez.
Tetszett!
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa