Apokrifekben s mindenütt kereslek,
mert elhazudták minden üzeneted,
s minden ami emberi, ami feslett,
megmaradt s mint köd, mint homály dúsult fel.
Egy Igaz született s mit tettünk vele,
pedig megismerni végtelen szükség,
mert ahogy ködben jár kezdet és a vég,
kezünk ne csak köddel legyen majd tele.
Így hát zörgetek, s várom beengednek,
tudnom kell mi a volt, s mi a messzeség,
sírva lennék jó, hogy megelégedjek,
de mi a jó ha szavad nem értjük rég,
– Ó hallgasd meg szavam és segíts nekem! –
alázatos is úgy lennék ha tudnék…
6 hozzászólás
Kedves András!
´tudnom kell mi a volt,s mi a messzeség´!
Nagyon jó gondolataidra gratulálok!
Szép estét:sailor
köszönöm szépen, kedves Sailor
üdv András
Elmélkedésed mély kutakban szomorún született gondolatok. Azt hiszem, mindnyájan zörgetünk időnként, hogy beengedjenek… Az egész vers, de a vége nagyon, talán mindnyájunkra nagyon igaz lehet!
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm kedves Kata
üdv András
András, a szonett-forma és a gondolat szép találkozása lett bennem a versed, mélyen, szépen szóltak a fegyelmezett tizenegyesek. Örömmel olvastalak.
aLéb
Köszönöm szépen aLéb
Üdv András