feltárom lelked sebeit.
Kifordítom
szívednek tömött zsebeit,
Rozsdásra nyaldosom
kínod szögeit.
Balzsammal rúzsozom
mosolygós ajkaid.
Bizalommal elijesztem
tétova lépteid.
Méhviasszal javítom
defektes szekered.
Aranylanttal eldalolom,
mennyire szeretlek.
2 hozzászólás
Mindegyik hasonlat nagyon megkapó, eredeti, de ez visz mindent:
" Rozsdásra nyaldosom
kínod szögeit."
" Méhviasszal javítom
defektes szekered."
üdv: grey
Kedves Andrea!
Azta micsoda fordulatok, micsoda ellentétek. Az az érzés támadt bennem a vers olvasása során, mintha minden soroddal igyekeznél vétlenül távolabb taszítani akit szeretsz. 🙂 Aztán lehet, hogy nem a vétlenség játssza itt a főszerepet. A hasonlatok remekek. (Mekk Elek)
Üdvözöllek: Szilvi