Aranyló őszben
dér-ezüst hajad,
őrzi a röppenő időt,
és arcodnak rózsáját
gyönyörök fátyla
borítja selymesen.
Dalos madárka énekli:
Tündökölsz fényesen
még akkor is, ha
dideregve csörren
száz meg száz levél.
Bár, a szarkaláb már szemeid
dísze lészen,
s az öreg zongorán
egy billentyű még,
vágy teli akkordot üt,
de éveid tengeréből,
fényed beissza lelkem,
mely bevilágítja
örökkévalóságod.
10 hozzászólás
Kedves Éva!
Erről van szó.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Éva!
"a szarkaláb már szemeid
dísze lészen" – százezerszeres köszönet ezért a szavaidért! Ezután már csak így tudok reá gondolni, mikor a tükörbe nézek!
Gyönyörű vers!
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm Szabolcs a biztatást.
Drága Ylen Morisot! Egy kedves születésnapjára küldtem, őszinte érzésekkel. Köszönöm kedves szavaid.
Kedves Éva !
Gyönyörű a versed.
Szeretettel grat. Zsófi
Kedves Zsófia! Köszönöm, hogy meglátogattál. Külön öröm számomra, hogy tetsett. Szeretettel. Éva
Gyönyörű a versed kedves Évike !
Nagyon tetszett !
Remélem már jobban vagy!
Szeretettel olvastalak : Zsu
Drága Zsuzsanna! Köszönöm mindig kedves látogatásod. örülök, hogy tetszett. Köszönöm már gyógyulgatok lassan, még sokáig kell kezelésekre járnom. Puszillak zsu!
Kedves Évike!
Szeretem olvasni a verseidet, mert tisztán értelmesen, mégis szép vers-stílusban tudod magad kifejezni, nem erőltetetten keresgéled a szavakat. Remekül összeillő a vers témája a címmel is. Sokat jelent a cím kiválasztása is.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm Katám megtiszteő látogatásod. Éva