De szeretnék kislány lenni,
a Smaragdvárosba menni,
sétálni a sárga kövön,
mert azon sétálni öröm…
De szeretnék gazdag lenni,
Attilával jönni-menni!
Míg ő tőkét dönt tollával,
várnám finom vacsorával…
Tisztes munka, tisztes bérrel,
emberekhez méltó étel,
nem nagy kérés. Mégsem kapta.
De nem lett heréknek kapca,
S álmomban mosógép várja
Mamát, s a mosókonyhába
nem jár már kosár ruhával,
öblöget centrifugával…
Mégis, ha ébren álmodom,
a rossz érzés nem hagy nyugton:
-Megkapta volna, mit vágyott?
Felépült, szép, új világot?
6 hozzászólás
Kedves Irén!
Megleptél ezzel a verseddel. Tetszik a párhuzam József Attila kora és a jelen között. Jogos a kérdés "Megkapta volna, mit vágyott?". Szerető családot talán, ……..
Gratulálok!
Szeretettel: Zsóka
És nem mondtad tovább…
Igen, ma sem lenne nyugalma, biztonsága, békéje.
Köszönöm, kedves Zsóka!
Visszakerestem a verset,mert már olvastam, csak nem volt időm írni hozzá. Nagyon tetszik, hiszen mintha József Attilát olvasnám, ma , most. Mintha feléledt volna. Ilyenek a vágyak…
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta,
ha JA. ma élne, szívesen sétálgatnék és beszélgetnék vele, bár lehet, hogy egy szót sem tudnék kinyögni, és nem lenne felőlem valami nagy véleménnyel. Olvastam a nővére visszaemlékezéseit, hát ott és úgy sem laknék, ahogy és ahol ő élt. (Bár… csak egy saroknyira laktam tizenhét évig a Gát utcától…)
De hasonlítsd össze a jelen helyzetet az akkorival. Vond le a technika fejlődését, és azt, hogy a háború után, az emberek nagy többségének a politika juttatott a körülmények javulásából.
És akkor mi marad?
Igen. Érdekes és az is hogy hasonló gondolatokkal én is kacérkodtam az Utopia c.versemben.Grt.Z
Köszönöm szépen, kedves Zarzwieczky, mindjárt el is olvasom…