Vágyágyakra járnak az álmok,
kielégülni vágyok.
Nesztelenül jönnek mennek,
néha- néha megpihennek.
Ajtót nyitnak tudatodra,
meztelen csupasz valódra.
Ki nem mondott sóhajod,
eltitkolt gondolatod,
nyitott könyvként hevernek,
amit egy polcról néha levesznek.
Mint a virtuóz zenész a kottából,
játszanak vágyaid színes kavalkádjából.
Találomra egyet-egyet megragadnak,
egymásra kacsintva cinkosan előadnak.
Hol kedvesen simogatják elméd mélyét,
vagy kéjes viccsorral tépik szerteszét.
Majd elszöknek és elillannak,
éberen kétségek közt árván hagynak…