Sokan mesélték van egy bohóc,
Ki az utcákat rója.
Porondja nincs, csak egy árva tolla.
– A világ az én cirkuszom,
Kitárom a szívem, az életet írom!
Holdfényes éjszakán, ballag a sámán,
Ki táncol a csillagoknak,
S az éjjel haza tántorgóknak.
Kalapjának színe s karimája fekete,
Arcán a festés állandóan nevetne.
Ruhája egy kopott szakadtas zakó,
Alatta ing, mosolyt csaló.
Színe akár a citrom,
Könnyáztatta, fanyar…
Csak ő mosolyog, mikor néha szaval.
Nadrágján ezer folt,
Átélt már néhány kort.
Cipőjét már csak a jó szándék tartja,
Ezért emelkedik imára a karja.
Énekel, ugrik, nevet a képekbe,
Kezével int,
A karmester a zenekart neki hívja életre.
Csak ő hallja s mesélték így is vidám!
Mondták bolond ez nem ismeri az életet!
"Vagy csak hallom dallamát a végzetnek!"
Kiáltja, s ugrándozik tovább az éjszakába.
Nyelvet nyújt, nem figyel,
Hallom… "pámpárápám" így énekel.
Az utca szinte kacag,
Ahogy a bohóc szalad.
Elszór néhány virágot…
Így látja szépnek a világot!
S ki rá irigykedve tekint,
Ő is ilyen volt, csak lassan mindent leírt.
S nem bírta már a kínt,
Ezért lett inkább bohóc,
Kit nem érdekel az élet.
Lehet, hogy gyáva, de engem csak ő éltet.
Elfogytak a kifogások mivel magát takarta,
Felvette a maszkot, s levenni…
Annyira biztosan nem ostoba.
Még most is nevet, vidáman kacag.
A szivárvány lábánál így várja a tavaszt!
3 hozzászólás
Már sokadszor olvasom versedet, de nekem a versed eleje tetszett nagyon-nagyon. A sok szín, mozgás miatt vibrál a versed. Jó. Gratulálok.
Kedves Londonman!
Szeretem a bohócokat, tehát lehet, hogy elfogult vagyok.:)Nagyon tetszik ez az írás, legfőképp az első része, mert az sokkal pörgősebb, sokkal energikusabb, sokkal bohócosabb…..Talán egy kicsit tömöríteni kellene…de ez sem biztos….. elvégre egy bohóc is lehet fáradt….
köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok.
üdv:
Zsuzsa
Szia Londonman.
A versnek főleg az első versszaka tetszett nagyon.De úgy ám blokk is nagyon jó.Egy kicsit elgondolkoztat,mert én magam is írtam egy bohócról,ami már közel sem ilyen pozitív jellegű.Üdv.Nikolett