Futásomban megtorpantam.
"Úgyis mindegy." – azt gondoltam.
Ökölbe szorítottam apró praclimat,
Kieresztettem cincogó hangomat:
"Takarodj el innen, nyavalyás macska!"
Lobot vetett szemed zöldje:
"Ilyet még nem látott e kamra!
Mit képzelsz magadról, te
Dőre zsákmányállat, semmi kis egérke?
Nálam a dohány, enyém az erő!
Neked meg marad a koplalás!"
Vak voltál, azért nem láttad talán?
Hátam mögött egy szép, nagy oroszlán…
14 hozzászólás
A macska-egér helyzetbe a pénz nem illik bele. Plusz még lelőtték négyezerszer.
Ó, dehogynem, kedves Pali! Csak kissé még tapasztalatlan vagy… Sebaj, majdcsak megszerzed, ami jár.
Nem illik bele, mert sajnos az axiómákat nem lehet megmásítani. Amúgy kösz', hogy megmondod, mi a jelenem és a jövőm. 🙂
No comment…:DDD
Kedves Gunoda! Szerintem a téma nagyon is személyes, bár versed lehetne szimbolikus bármilyen hétköznapi küzdelemmel kapcsolatosan A fanyalgókkal az a baj, hogy sokat beszélnek, mert igazából véve nem értenek semmi máshoz, és ezzel próbálják leplezni bizonytalanságukat. Vagy nem? Mindegy. Nekem tetszett az írásod, és számomra igazi élmény nyújtott e kicsiny állat története. miszlay
Kedves miszlay! Fején találtad a szöget. A téma személyes: egy nagy harcon vagyok túl, ami döntetlenre végződött egyelőre, de hosszabb távon én állok nyerésre! (Hiába, jó a háznál az oroszlán…:)) Amit a fanyalgókról írtál, az is nagyon "ott van". Éppen ezért röhögöm körbe őket! :DD Köszönöm, hogy olvastál! Üdv: Gunoda
Szerintem sincs baj a macska-egér témával. Kifejező, de szerintem a vers nem a te világod. Én a prózai műveid bűvkörében élek. Azok ezerszer jobbak!!!
Bár azt írtad túl vagy a harcon, de azért szurkolok! Hajrá, csak így tovább!
Kedves eszesg! Igazad van: én inkább a próza embere vagyok. Verset csak a hecc kedvéért írok néha: ezt az egereset pl. néhány megadott szóra (dohány, macska, kamra, koplalás), haveroknak.
Azon a harcon alighanem tényleg túl vagyok. Jött helyette más, durvább, súlyosabb, ahol alig-alig rúghatok labdába. Kezd tele lenni a hócipőm… miért engem talál meg minden barom???
Kedves Gunoda!
Az egér sem adja fel soha, pedig a macska erőfölényben van… Ne tedd hát te sem:) Nekem mindenesetre tetszik a versed, és az egérnek szurkolok (háta mögött az oroszlánnal)!!!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Nem vagyok az a feladós típus, ahogy a kisegerem sem! (Bár a vers, ha annak nevezhető, elég tré:DDD) Az oroszlán persze határozottan megkönnyíti a dolgomat…:)))
Üdv: G.
Jó kis vers ,elgondolkoztató.
Nagyon bátor vagy, hogy ezt közszemlére tetted.Szerintem ez inkább " féle" mint "vers",de ne aggódj, lesz még jobb is.
Hát, nem török költői babérokra… és ez mindenkinek tiszta szerencse! :DD
Élvezettel olvastam humoros versed. Ne félj a macskáktól, ha ügyes az egér, mindig megússza…
Főleg ha a háta mögött ott van az oroszlán. A véletlen hozta elém a versed, nekem tetszik, s jót mulattam közben.
Szeretettel olvastam: Kata