Kergeti az őszi szél a
Szállingó falombot;
Minden egyes levélkére
Üzenetet mondok;
Messze hordja az őszi szél –
Majd csak az egyik a kezedbe téved;
S elmondja, hogy nem tudtalak
Felejteni soha – sehol – Téged.
Kergeti az őszi szél a
Szállingó falombot,
Engem is űz a bánatom:
Céltalan bolyongok;
Minden levél céljához ér,
Felfogja azt a bozót, s az árok,
Csak az az egy nem jön, amit
Tetőled oly réges-régen várok.
2 hozzászólás
Nem lehetett könnyű útja annak a várva-várt levélnek.
Élmény olvasni ezeket a nagyon rég íródott verseket. 🙂
Üdvözlettel: Zsóka
Igazán szép szerelmi vallomás, s nagyon remekbe szabott vers.
Szeretettel olvastam: Kata