Azt hiszed már tudsz mindent,
Azt hiszed ismered az életet.
Bár okosabb vagy attól, ki voltál,
De azt sem tudod, ki vagy úgy igazán.
Nem hallgatsz másra, csak Te létezik,
Ez a makacs önzőség, mi lényed kitölti.
Minden érzés végletes, túlcsorduló szerelem,
A Pokolban gyúlt könyörtelen gyűlölet.
S azt mondod már tudsz mindent,
Azt mondod ismered az életet.
Bár okosabb vagy, és biztosan bölcsebb,
De ez még korántsem az élet.
Úgy sem hiszed, hiába a szavak,
Mindenkitől jobban szereted Magad.
Amit érzel, az sosem fog változni,
A fájdalom az, mibe bele tudsz roppanni
2 hozzászólás
Kedves Andrea!
Nagyon igaz:
"
Úgy sem hiszed, hiába a szavak,
Mindenkitől jobban szereted Magad."
Jól látod!
Szeretettel:sailor
Köszönöm!
Örülök, hogy egyezik a véleményünk.