Kör körbe zárul, s a bőr őrzi; Szép!
– kardélre hánynám, ha itt lenne még –
Fényképe izzaszt, belém tűzve űz,
Vér-tinta-tűz képe, régen nem ég.
Minden mi vonzott, az immár taszít.
Hordoznom éget csak: árkokban ív,
karmámba folyt, mára folt, árva-szűz.
Éjjel, ha rám gondol, ajkába szív.
12 hozzászólás
Engem is megizzasztott ez a remekül megkomponált kép. Gratulálok!
Köszönöm kedves István!
Nem egyszerű a vers, se a kép ez tény! Örülök, hogy azért sikerült megemészteni!
Örömmel láttalak, olvastalak!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
A cím alapján először a marhákra asszociáltam (bocs), az ősi indiai pecsétnyomókra, aztán rájöttem, hogy talán nem is keveredtem messzire.
Nagyon nehezek a verseid, komoly feladat értelmezni őket. Segítség nélkül szinte lehetetlen. 🙂
Szeretem azokat az írásokat, ahol nem egyszerű a mondanivaló, a megértéshez kutakodni kell, mert tanulok.
A tetoválásig nem volt könnyű eljutni, botorkáltam, de az biztos, hogy nagyon jól összefoglaltad azt az eszementséget, ami napjainkban zajlik, átgondolatlanul.
Egy kapcsolat ereje nem a bőrbe égetett szavakban rejlik, és ha megbánja valaki, akkor elég nehéz törölni, hiszen nem elég egy "enter".
Tanulság: nem tetkó kell, hanem vers. 🙂 Abba tökéletesen bele lehet vésni egy nevet, egy érzést, no meg a hűséget is.
Nagyon tetszik a mondandód, és tuti, hogy nem égetem azt a bőrömbe, ami láthatatlanul is éget.
Mást is látok itt. Egyedi koncepciót, már ami a ritmust illeti. Örömmel vettem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin! 🙂
Nem volt véletlen az asszociáció! 🙂 Hányan gondoljuk magunkról az adott negatív szituáció pillanatában, hogy mekkora marhák voltunk, vagyunk bla…bla! 🙂
Biztosan nem egyszerűek, hiszen jómagam sem vagyok egyszerű. Néha skizoid a gondolat megfigyelni magamat kívülről, hányféle dologgal is foglalkozom. Ez mind benne van és kihat persze a lelkivilágomra, érzelmeimre, írásmódomra is.
Szeretem a nem megszokott, de mégis formált dolgokat.
Ez is egy ilyen.
Köszönöm, hogy időt szántál a fejtegetésre!
Mákvirág
Csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy ama adott szituáció abban a pillanatban nem negatív, ezért is hajlamosak az emberek elszaladni bizonyos helyzetekben.
Tökéletesen pozitív a spontán, megélt pillanat, de az félelmetes, hogy a szivárványok között egyáltalán nem gondolnak arra, hogy néha vihar is támad, és lerombolhat mindent.
Valóban nem vagy egyszerű eset, de a zenében mégis képes vagy akár gyermeki is lenni.
Ez a zene varázsa. 🙂
Hogy figyeled magad kívülről, az nálam fél pozitívum. Belülről is nézd a tükörképed, akkor válsz majd teljessé! 🙂
Tudom, ragaszkodsz az írott szabályokhoz, de nem árt néha borítani ezeket.
Szívesen töltök időt írásaiddal, mert nem csak olvasom, hallom is őket.
Valóban sok mindennel foglalkozol, fel is nézek rád ezek miatt. Megkockáztatom, hogy "skizoid" nélkül nem lennél az, aki ma vagy, és akivé válhatsz még.
Kívánom, hogy teljessé váljon mindaz, amikben tüsténkedsz! 🙂
Örömmel voltam itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon érdekes ritmusba törted ezt a történetet, amit valóban nem volt egyszerű feldolgozni, talán éppen a rövidre vett, bár koherens gondolatok miatt. A rímképlet, a hosszú sorzárások súlyossága, és a már említett ritmus egyaránt sajátos hatást hoz, tetszett.
aLéb
Szervusz Kankalin! 🙂
Látom egyszer 1000 karakter nem is elég a gondolatokhoz, amit kiváltott.
Ez pozitív! 🙂
Ború nélkül nincs szivárvány. 🙂
Én úgy figyelem magam kívülről, hogy befelé fordulok és lecsitulok, ezzel teljesedek ki.
Egésznek érzem magam.
Az írott szabály is azért van, hogy néha megszegjük. Általában a magam állította szabályokhoz ragaszkodom, igazodom, a régről fent maradtakat tiszteletben tartom, kvázi konzervatív módon őrzöm meg őket.
A "skizoid light/ASPI üzemmód" az életem része. Én jól ismerem magamat, de sajna ezt a viselkedési, magatartási formát másoknak nagyon nehéz elfogadni.
Én szeretem! 🙂
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves aLéb!
Örülök, hogy ismét benéztél hozzám, szavaidnak és véleményednek különösképpen!
Erőteljes hatást akartam, mert a téma megengedi szerintem a túlzó/túlzott sűrűséget.
A ritmust azért tartottam meg végig, mert az adja az állandóságot, egyúttal jelzi egy közös út göröngyeit is.
A "fals" rímek egyfajta belső, alig érezhető feszültséget próbálnak szimbolizálni, holmi előszelét egy kapcsolat romlásának.
A kapcsolt rím a két strófa között pedig az újrapróbálkozást, megoldáskeresést.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy ilyen mélységig talán senki nem jut el egy vers elemzésénél, ezért is írtam most le. 🙂
Mindig jó érzéssel tölt el, ha vannak visszatérő olvasóim, értékelőim, kritikusaim.
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Talán azért, mert szeretem a fantasy-t (regény formájában írni különösképp), bennem hasonló kategóriába illő hangulatot keltett a versed… azzal együtt persze, hogy érzem, hogy tényleg sorskép (néha le kellene jönnöm a Föld nevű bolygóra :)) )! Olyasféle kapcsolatot véltem felfedezni a sorok mögött, amit bármi ellenére nehéz szétszakítani… lehet, hogy a látszat az, hogy megszakadt, de valahol mégis él… vagy MÉG él… de nehéz megszakítani.
Amilyen rövid, olyan erőteljes vers… Technikai szempontból is, mert nemcsak a sorok vége cseng össze, hanem itt-ott a sorok belsejében is vannak szavak, amiknek a hangzása hasonló… összességében a hangzók nagyon szépen simulnak egymáshoz az egész versben. A ritmus is szépen, szabályosan jelenik meg mindkét versszakban; a ritmus pedig egy művészi ősi táncra emlékeztet zenével együtt (lehet, hogy nem sikerül mindig teljes mértékben lejönnöm a Földre… :O :)) ).
Tetszik; maradandó élmény nyújtó vers 🙂
M.
Kedves Mónika!
Bár lenne fantasy! 🙂 (Egyébiránt jól műveled a gerilla marketinget! Talàn picit túl is lőve a célon!)
Annyiban az, hogy ezen tetoválàs nem a bőrön van igazából, hanem odabent. De így lett kerek a történet, s nyer értelmet a billog eltávolìthatatlansága.
Köszönöm az elismerő szavakat! Jól esnek értő embertől a technikára kitérő megjegyzések, felismerèsek.
Örülök, hogy ismét szóra bìrtalak egy versemmel! 🙂
Maradandóságát majd az idő teszi próbára.
Remélem így lesz, s visszatérsz!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Hűha, a marketinghez nagyon nem értek, sőt… úgyhogy jól megnéztem, mit írtam, és bizony lehet így is érteni. Sorry… igazad van; meg kell gondolnom, mit írok, erre figyelnem kell a jövőben! Erre mondaná a jó anyám, hogy "mindig tanul az ember…" 🙂
Igen, tényleg így kerek a történet a versedben, és vissza fogok térni! Eléggé "visszatérős" vagyok 🙂 van itt néhány alkotó, akinek az írásait rendszeresen olvasom (korábbiakat is), csak kár, hogy a régiek elmaradtak… Régen volt olyan is, hogy 100 körül volt az aktív tagok száma, és főleg estefelé csak úgy "pörögtek" a hozzászólások… (persze, én sem vagyok annyira nagyon aktív, de néha előfordulok az oldalon).
M.
Kedves Mónika!
Térülj csak, fordulj csak! 🙂
Próbálok új, vagy akár meghökkentő dolgokat prezentálni a jövőben (is), ami lehet, hogy nem éppen populáris, de technikailag jelenleg nekem a csúcsot jelenti. 🙂 Tisztában vagyok a technika megrögzött használatának veszélyeivel, de most valahogy erre áll az agyam.
Ez is marketing… 🙂
Minden jót!
Mákvirág