Cigány keringő
Arról beszélek egy fehér bőrű srácnak
hogy harminchat évig
dolgoztam egy hazai gyárban
csak néz rám kidülledt szemekkel
orra alatt mormogja hm
hihetetlen
különös ember
és még azt mondják
ők a lusták
mormogja szinte magának a srác
cigire gyújtunk dumálunk
erről arról
elmondja azt is
hogy kapott francot
valami olasz lánytól
a tengerparton
nyáron
kaland volt
később rémálom
átok ült azon a lányon
úgy bírom magát mondja
később
olyan jó fej
a problémákat jól kezeli
ügyesen megoldja
erre belép egy másik
srác
kimért mogorva
úgy harmincöt talán
több évem volt ledolgozva abban a gyárban
mint amennyi éves
ez a lányos srác ma
át sem öltözik minek
úrigyerek
gőgösen körülnéz
sajna
mennem kell nincs sok időm itt rátok
mondja
a tulaj megbízott
vegyelek a gondjaimba
letegez
megteheti úrigyerek
a legalja munkát adja
el megy ott hagyott magamra
két embernek való
a munka
nekik is sok volna
teszem a dolgom
tűröm
nem ez a pozícióm
fut át az agyamon
ám elütöm
dolgoznom kell
élnem
nincs vagyonom
nem halhatok éhen
tudtomra adja
hiába a magasabb
képesítésem
hidegen hagyja
ő több nálam
más fajta
magamba roskadok
az évek is hagytak már
rajtam valami nyomot
mit tegyek
dolgozom
a fene egye meg
ha anyám nem cigányhoz ment volna
talán én is több lehetnék
nem rabszolga
most ülök
a teraszon
cirógat a szellő
ő szeret
vigasztal te több vagy
ő a semmirekellő
nem futhatsz el
ne add meg magad
egész éjszaka mardosott
a száz karmú gondolat
reggel felkelni sem bírtam
a főnöknek csupán annyit írtam
ma nem megyek
pedig úgy mennék tenném a dolgom
boldogan
akár a kisgyerek
de most fáj minden
egy élet keserűsége
böffent fel bennem
te ne sajnálj
én vagyok a gyenge
talán egy pofont
le kellett volna kevernem
már rég
nem ennek a kivikszolt srácnak
vagy meg kellett volna tán tagadnom
az én fronttól tábortól munkától meggörnyedt
drága apámat
hogy valaki legyek
valakik szemében
jó ez így nekem
az Isten verné meg
harcolok tovább
erre születtem
gürcölni hagyni hogy az évek
szálljanak felettem
maradni cigánynak
mosolyogni sírva
bánatom elviszem
magammal a sírba
talán az Isten
ki barnának teremtett
választ tud adni
miért bűn ha bűn
a színem
mert itt a földön mondhatja
bárki már
hogy sokat érek
nem tudom hinni rég
megszakadt a szívem.
Rigó Tibor: 1961
Zigeunerwalzer
Darüber rede ich zu einem Weißen Mann
dass seit sechsunddreißig Jahren
hab’ ich in einer heimischen Fabrik gearbeitet
er schaut mich nur mit grossen Augen an
und murmelt leise, hm
unglaublich
besondere Mensch
und die sagen noch
die sind die Faulen
murmelt der Typ fast vor sich hin
wir zünden uns Zigaretten an und reden
über die und das
dann sagt er auch
dass er etwas bekam
von einem italienischen Mädchen
am Meeresstrand
im Sommer
es war ein Abenteuer
später ein Albtraum
fluch lag auf diesem Mädchen
ich mag euch sagte sie
später
ist ein guter Kopf
geht gut mit den Problemen um
löst es gekonnt
jetzt tritt ein andere herein
ein Mann
gemessen mürrisch
vielleicht um fünfunddreißig
ich habe mehr Jahre in dieser Fabrik gearbeitet
wie alt er haute ist
dieser mädchenhafte Kerl heute
er zieht sich nicht mal um warum
er ist ein Herren Sohn
er sieht hochmütig um
bedauerlicherweise
muss ich jetzt gehen, habe hier nicht viel Zeit für dich
sagt er
der Eigentümer hat mir gesagt
ich soll mich um dich kümmern
und duzet mich
kannst sich erlauben als Herrensohn
gibt mir den niedrigsten Job
er geht weg lässt mich einfach allein
für zwei Personen
wäre die Arbeit
es wäre auch für zwei viel zu viel
ich mache meinen Job
ich ertrage es
das ist nicht meine Position
geht mir durch den Kopf
doch ich verwerfe es
ich muss arbeiten
zum Leben
ich habe kein Kapital
ich darf nicht verhungern
er liess es mich zu wissen
vergebens ist höher
meine Qualifikation
lässt es ihn kalt
er ist mehr als ich
eine andere Art
ich werde schwach klapperig
die vergangenen Jahre liessen
ein Zeichen an mir
was soll ich tun
ich arbeite
zum Teufel
wenn meine Mutter nicht einen Zigeuner geheiratet hätte
vielleicht könnte ich auch mehr sein
kein Sklave
ich sitze jetzt
auf der Terrasse
die Brise liebkost mich
es liebt mich
tröstet mich du bist mehr
er ist der Taugenichts
du kannst nicht weglaufen
gib dich nicht auf
es nagte die ganze Nacht
der hundert Kraklige Gedanke
konnte am Morgens nicht mal aufstehen
ich habe dem Chef nur so viel geschrieben
aber gehe heute nicht hin
doch ich würde so gern gehen und meinen Job machen
glücklich
sogar wie das kleine Kind
doch jetzt tut mir alles weh
die Bitterkeit meines Lebens
es rülpste auf in mir
sollst mich nicht beneiden
ich bin der Schwache
vielleicht sogar eine Ohrfeige
sollte ich ihm schmieren
schon lang
nicht diesem verschmierten Kerl
oder müsste ich es doch leugnen sollen
den von dem Kriege und von der Arbeit gebeugten meinen lieben
alten Vater
dass ich jemand werde
in den Augen einiger Leute
es ist gut für mich
Gott sollte es richten
ich werde weiterkämpfen
dafür bin ich geboren
rackeln und lassen das die Jahre
über mich verfliegen
ein Zigeuner zu bleiben
beim Weinen lächeln
ich werde meinen Kummer ertragen
mit mir bis ins Grab
vielleicht der Herr Gott
der mich als dunkel geschaffen habe
kann eine Antwort geben
warum ist es Sünde, wenn der Sünder ist
meine Farbe
weil es hier auf der Erde sagen kann
irgendjemand immer
dass ich viel wert bin
ich kann es schon lang nicht mehr glauben,
weil mein Herz gebrochen ist.
Rigó Tibor: 1961 –
5 hozzászólás
Kedves Tóni!
Gyöngyörű, de egyúttal fájdalmas is ez a vers. Nehéz lehet feltörni a nyomorból, szegénységből, kivivni magunknak a megbecsülést, de nem lehetetlen. A cigányokról nem véletlenül alakult ki az a szemlélet, hogy nem szeretnek dolgozni, hogy lopnak és hazudnak. Mituán kialakult nehéz elfogadtatni azt, hogy én más vagyok. Hány tehetséges cigány van, különösen a zenei életben mutatkozik meg, van aki szinte hegedűvel születik és már 2-3 éves korában is úgy játszik, ahogy én soha az életben nem tudnék megtanulni, mert van amihez tehetség kell, nekem pedig nincs. Viszont van szorgalmam, igyekezetem, odafigyelek másokra, segítőkész vagyok és önzetlenül tudok másokat képviselni. Véradó és véradó felelős voltam, ÜT-elnök, nőbizottság elnöke, ahol is mindig a kisembereket képviseltem, magam is példát mutatva, mert hiába dolgoztam mindig irodában, magam munkás lánynak tartottam. Az irodai munkám mellett péntek délutánonként – mikor is korábban végeztünk – eljártam takarítani és még így is mindig kevés volt a pénz, mert egyedülálló voltam és három gyermekem volt. Nem adtam fel, tanultam, dolgoztam – és bár nem vagyok roma – nekem se volt könnyű az életem, ahogy most se az. A munkahelyemen is voltak olyan cigányok, akik dolgoztak és mikor elkezdődtek a lakótelepi építkezések lakáshoz is jutottak éppúgy, mint bárki más, minimális tőkével, hosszútávú hitellel. Édesanyám rendszeresen segített egy cigányasszonyt, írtam is róla a “Cigány öröksége” című novellámban. A dolgos, szorgos, becsületes embereket elfogadják akár cigány, akár néger, akárki fia borja. Viszont az fontos, hogy ő értékelje magát. Ne merüljön bele az önsajnálatba. Most is vannak gazdagok, ezerszer, százezerszer gazdagabbak, mint az én koromban és akkor most sajnáljam magam, hogy még egy ócska kocsim sincs? Annak örülök, amim van. Relatív egészségem, szép, nagy családom, akik boldogulnak, mert aki ma dolgozik, annak nem kell nyomorognia. Akár büszke is lehetett volna a származására, rajta múlott.
Szeretettel: Rita 🙂
Bocsánat a novella címét elírtam, helyesen: A cigánylány öröksége.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…
Köszönöm Rita, a verset nem ellemeztem, mert annak ellenére, hogy nem vagyok cigány, de már a születésemtől fogva, úgyanúgy szenvedtem abba, hogy a putri mellet születtem. Tibor verseit sem értelemmel, hanem veleérzéssel fordítottam, egy úgynevezett “szinkron” fordítással, magyarul olvastam a versét, de németül írtam le azt amit olvastam. Nem olvastam el a versét, úgy mint egyet sem a fordítás előtt, hanem rögtön az vers első hatására, rögtön fordítom, Nem számolom a szótagokat a sorokba, de betartom a vers formáját. Ezt a versét is tegnap este 10 óra után láttam meg, de már éjfél előtt kész volt a fordítás is, Le is feküdtem. de nem tudtal elaludni, felkeltem és posztoltam a Facebookon Tibor versét a fordítással együtt…ódv Tóni..
Kedves Tóni!
Mindenki nehéz helyzetét megértem, mert alapvetően empatikus vagyok, csak azt szeretettem volna éreztetni, hogy tennünk kell azért, hogy többre vigyük. Nekem is tennem kellett egy üres papírlapot se köszönhetek egyik férjemnek se, egyedül neveltem fel a gyerekeim és boldog vagyok, hogy bár nem volt könnyű, legalább erőm és energiám, valamint akaratom is kitartásom volt hozzá.
Szeretettel: Rita 🙂