Egy őrült táncát járja a légy a pókhálón
Porban és napfényben rajzolódik ki a remekmű
Mintha szemeidet látnám
S az alattuk lüktető ideget…
Miközben osztom a lapokat
Bűvölöd a kezem – így a pillanatkép.
A kiállításon mi voltunk a vázlat.
Ujjaim közt a pókháló lágyan omlik el szemeden és homlokodon
És halkan temeti el a vágyat.
9 hozzászólás
Most viszont talán az utolsó tetszik leginkább.
Gratulálok. Wolf.
Köszönöm, örülök, hogy tetszik!
Hű, ez nagyon ott van! Gratulálok!
Köszönöm szépen, Gunoda!
Kedves Keresztanya!
Köszönöm
Atiz
Kedves Atiz! Én köszönöm!
Ez tényleg nagyon jól sikerült! 🙂
Szelibra
Köszönöm, Szelibra! Ez nekem is a kedvenceim között van.
Ezt jó volt újraolvasni!