Én is körbenéztem
Ugyanazon a vidéken,
Beszívtam a porát,
Halottak hamvát,
Puskát szegezek
Vérző fejedhez,
És igen, végigfut
Minden inamban,
Hogy te is csak
ugyanaz vagy:
Egyszerű cowboy.
Én is ártatlant raboltam,
Nyers húsba haraptam,
Lelőttem lovamat,
Ha kimerítette a vágta,
Széttörtem a poharakat
És betörtem orrát
A kocsmárosnak,
Ha előbb fogyott el
Az ital, amit ittam,
Mert én se vagyok más:
Egyszerű cowboy.
Én is eljártam a kuplerájba,
Megtéptem a szoknyákat,
Ha részeg voltam
Kegyelmet nem adtam
A seriff lányának sem,
Másnap meg elmenekültem
Nehogy bitófára kerüljek,
Voltam gyáva is,
Megvertem a gyengéket,
Csakúgy, mint egy
Egyszerű cowboy.
Én is lehetnék a helyedben,
Te is tarthatnál fegyvert
Több sebből vérző fejemhez,
De most én vagyok fent,
Te pedig lent térdepelsz,
Holnap már senki nem
Emlékszik a nevedre,
Beleveszel a földbe,
Fejedbe eresztem a golyót,
Úgy leszel halott, mint egy
Egyszerű cowboy.
4 hozzászólás
Érdekes ez a téma… ritkaság nekem… akár énekszöveg is lehetne… jó a strófák azonos lezárása is… (üdv.: Á.E.)
Köszönöm, örülök, hogy olvastál, és hogy tetszett! Dalszövegként még nem gondoltam rá, de végülis, ki tudja:-)
H.
Nagyon jó.
Visszajött egy picit ifjúkorom "western"-világa, keményen és a témához kötődő hangulatban írtad meg a verset.
Tetszik!!
Gratulálok!
Üdvi: dp.
:-)Örülök, hogy felidézhettem Benned valamit a soraimmal, és, hogy a hangulata is tetszett!Köszönöm, hogy írtál!
H.