A kétszeri találkozás
kérte a harmadikat is,
ma reggel ismét kimentem
habár egy kicsit féltem is.
A karó még mindig ott állt
mintha csak engem várt volna,
csak úgy félszemmel rám nézett
úgy láttam, mintha inogna.
Egy kicsit közelebb mentem
de ő már nem csak inogott,
lesütött szemekkel halkan
örömteljesen zokogott.
Tegnap rosszat mondtam neked
Neten nem csak rosszak vannak,
Panka olvasott már rólam
oly hálás vagyok a sorsnak.
Add át üdvözletem neki
én már sokat gondoltam rá,
sokszor láttam mikor sétált
de ő sohasem figyelt rám.
Magányos karót az úton
csak az a sofőr látja meg,
aki kicsit sokat ivott
és egyenesen neki megy
Minket karókat mindenhol
csak az erősebb nem keres,
oda állnak gyorsan mellénk
de egy sem azért mert szeret.
Dolgát elvégezve, lassan
fütyörészve tovább sétál,
ha fütyülni nehéz is már
belül új életet él át.
És mi karók állunk tovább
akár esik, vagy fúj a szél
minket csak addig becsülnek
amíg te le nem feküdtél.
4 hozzászólás
Nos, Tóni!
Semmi sem biztos. Meginogni is emberi dolog, ám egy jóaKARÓ ritkán téved! Gondolom én!
Ne add fel azt amiben hiszel! Még ha annyi vihar tépi is az árbocot, a béke szigete ott van legbelül, a többi csak ráadás, legyen rossz, vagy jó.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Még el nem felejtem, ád kell adni egy üdvözletet tőle. hisz amint a versben írtam is, felment a Netre, és ott látta, hogy mégsem olyan közönbös mindenkinek, vannak még olyan emberek, amelyeket egy karó élete is érdekli. Monda, hogy hallotta már maás karóktol is akik téged láttak séta közben.
Köszönöm bizalmadat, én is tartm magam mindig Stewart Edward White idézetéhez:
"Ne próbálj meg elkezdeni bármit is, amíg nem vagy magadban biztos, de ha elkezdted, ne hagyd abba csak azért, mert valaki más nem biztos benned!"
…és ezzel a mottoval már megírtam ma az ötödik "karó" verset is.
Köszönöm, hogy olvasol, és
üdv Tóni
Tóni!
Nos én is láttam azt a karót, itt az utcánkban van nem is egy, sőt az egész városban! Arra szolgálnak, hogy a kis facsemeték beléjük támaszkodva megerősödjenek. Tudod, ezért nekik köszönet nem jár. Ami benne a csodálatos: el sem várják! Minden jó valamire!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Szerintem a karóknak a kis fák mellet ugyanaz a feladatuk, mint a szülöknek a gyermeknevelésben. Mind a kettő azt segiti. hogy a csemete, egy erös, egyenes élőlénnyé változzon, és megvédi az élet mindennapi csalka kihívásaitol, és az élet erős nyomásaitoltol, a széltől.
Csak sajnos, sokszor nem csak a karók, de szülök sem kapnak köszönetet, habár igazad van, nem is várják el.
…de azéer néha nagyon is jól esik…
üdv Tóni