mert oly sok minden közbejött,
de az élet rohant tovább
jó kedvem is elköltözött.
Egyetlen hűséges barát
csak te maradtál, kis karó,
lassan, lassan már belátom
én sem vagyok idevaló.
Itt egy idegen maradtam
pedig itt éltem le életem,
otthon egy idegen lettem
ezért gyötör a félelem.
Sok ismerősöm hazament
de azt már megbánta régen,
hazamenetkor a hidat
lerombolta örömében.
Mint egy hazajáró lélek
minden évben egyszer visszajön,
délvidéki magyar bálban
évente velünk együtt örül.
Csak egy vagy két évre jöttem
egy életre itt maradtam,
ide kötött a sorsom, és
maradtam, ha nem is akartam.
Lehet, hogy még haza megyek
de végül már az sem számít,
hogy engem hol temetnek el
a lélek az, mi haza vágyik.
Kritikusok kritizálnak
olyanok mint az eunuchok,
mindig mindent jobban tudnak
de maga írni egyik sem tud.
Én is voltam teoretikus
többször is antipatikus,
fiatalon elasztikus
minden elmúlt, maradt a „kuss”.
Ha beszélgetni akarok
én vagyok az okos Jakab,
olyan mint a kobra farka
mely csak csörög de nem harap.