a kis karóhoz vezetett,
kíváncsi voltam arra, hogy
élte át az ünnepeket.
Már messziről észre vettem
lekonyította a fejét,
bögre lenn a földön feküdt
és körülötte sok szemét.
„ Mi van most veled kis karó,
miért vagy ma oly szomorú,
és mi történt a fejeddel
lyukacsos mint egy koszorú?”
„Szilveszterkor e bamba nép
mind kicsődült ide hozzám,
lyukat fúrtak a fejembe
beleszúrták egy rakétát.
Már kora este elkezdték
azt a horribilis lármát,
de egy rakéta leesett
és szétroncsolta a lábát.
Nekem esett a csőcselék
ütöttek, rugdostak engem,
mire a mentők megjöttek
és is a komába estem.”
„ Segített rajtad valaki
törődött egy is ott veled?
Látom a bögre a földön,
és az sem óvja a fejed!”
„A lábsérültet elvitték
a többi elment már maga,
remélem egyet tanultak
mert szomorún mentek haza.”
„Most itt is mint mindenhol
ennek megtörténni kellett,
ma csak így tanul az ember
mert az esze vissza fejlett!”
A bögrét fejére téve
lassan én is útra keltem,
de mindig arra gondoltam:
Hova jut így, a mai ember?