Egyedül van a színpadon.
Rivaldafény céloz, talál.
Körön belül nincs irgalom.
Csak szívverés s tudathalál.
A publikum fekete lyuk,
hozzágörbül a tér-idő.
Szűköl a szó, nagyokat rúg,
vérizzadtan buggyan elő.
Szakad a gát, már szól a taps,
összecsattan a sok tenyér.
A büfében várja a snapsz.
Kófic-élet. Csak ennyit ér.
6 hozzászólás
"csak" ennyi lenne?
épp elég!
túlparti
Csak egy kicsit kell mindig belehalni a dolgokba…
Üdv: Kati
Hihetetlenül megfogtad.
❤
Köszönöm Edit. Te is fogtad a lényeget.
Kati
Ebből valóban ennyi elég!
Szerintem hiányos!
Kata
Drága Kata! Örülök, hogy elolvastad.
Sajnos, az élet sem mindig kerek egész. Sok hiány marad benne.
Szeretettel: Kati