És tudod, a beszéd nem segíthet,
Jobb lesz, ha néha magadból kiadod,
Tépd ki a szíved, írj, csak írj, ne állj meg.
Mikor felhő takarja a Napot,
Álmosan köd lepi el a teret,
És hó borítja a rozsdás padot,
Tépd ki a szíved, írj, csak írj, ne állj meg.
Mikor némán könnyeznek a sorok,
Véresen csörgedeznek a rímek,
Remegve karcolj minden gondolatot,
Tépd ki a szíved, írj, csak írj, ne állj meg.
Nyugodtan kerekíts sok-sok hurkot,
Dühösen vess oda minden jelet,
Majd a végén tedd fel az i-re a pontot,
Tépd ki a szíved, írj, csak írj, ne állj meg.
1 hozzászólás
Igazad van!!!
Irj, csak írj, ne állj meg!!!
Gratula: Falevél