Csettintett nyelvével a csóka,
s rázendített egy vidám dalra.
Meghallotta ezt az éhes róka,
s futott is nyomban arra.
De a csóka nem esett
abba a hibába
mint egykori társa,
nem figyelt a róka
kedveskedő szavára.
Hoppon maradt a róka,
nevetett a csóka,
azóta is vidáman
csetteg a csóka magában.
2 hozzászólás
:)Nagyon tetszett, mesét idéző versed, és bizony mi emberek is okulhatnánk sokszor a holló történetéből.Ha már ez a madár lennék, talán én is így tennék:)
Szeretettel:Nagy Krisztina
Köszi, örülök,hogy tetszett ez a kis vers.